-        Alszanak már? – suttogta James Siriusnak ágya függönyén keresztül.

 Sirius fülelni kezdett. A tőle balra lévő két ágy felől egyenletes szuszogás hallatszott.

-        Igen – suttogta vissza barátjának. – Szerintem indulhatunk.

Mindketten csendesen felkeltek ágyukból, magukhoz vették varázspálcáikat és James köpenyét, aztán kiosontak a toronyszobából. Lementek a csigalépcsőn, és beléptek a klubhelyiségbe. A kandallóban még izzott némi parázs. Úgy látszott, senki sincs odalent rajtuk kívül.

-        Hogy csináljuk? – kérdezte suttogva James. – Megint menjünk végig néhányszor a folyosón?

Sirius nem tudott válaszolni, mert ekkor motozás hallatszott az egyik fotel mögül. Aztán lámpa gyulladt, és a pislákoló fényben egy lány körvonalai rajzolódtak ki.

-        Mit keresel te idelent ilyenkor? – kérdezte James ijedten.

A vörös hajú lány olyasféle hangot hallatott, mint egy szipogás, aztán kérdéssel felelt a kérdésre.

-        És ti hová indultok?

-        Mi közöd hozzá? – csattant fel Sirius.

-        Hagyd, Sirius! Menjünk – szólalt meg James, és elindult a portrélyuk felé.

Sirius követte.

-        Nem járkálhattok kinn ilyen későn! Tiltja a házirend! – hallották meg Lily Evans hangját, ahogy ő is kibújt utánuk a portrélyukon.

-        Kit érdekel? Dolgunk van – mondta James, miközben elkezdte magára teríteni láthatatlanná tévő köpenyét.

-        Elkapnak titeket, és pontot fognak levonni! – sziszegte Lily, ahogy Sirius is magára terítette James köpenyét. Csak a fejük látszódott ki.

-        Nem fognak. Miért, te talán átlátsz a láthatatlanná tévő köpenyemen? Menj vissza a klubhelyiségbe, és hagyj minket békén! – sziszegte vissza James.

-        Hogy lehettek ilyen… ilyen felelőtlenek? Mr. Frics úgy is nyakon fog csípni titeket! – gurult dühbe a lány.

Sirius és James egymásra vigyorogtak.

-        Abban mi nem vagyunk olyan biztosak! Eddig se sikerült neki, és most sem fog – jelentette ki Sirius magabiztosan.

-        Micsoda?! Ti már többször… - hűlt el a lány. – Á, minek is foglalkozom veletek? Van nekem épp elég bajom nélkületek is! – mondta, és megfordult, hogy visszamenjen a portrélyukon át a klubhelyiségbe.

A Kövér Dáma azonban látogatóba ment valamelyik másik festménybe.

-        Most hogy menjek vissza? – jajdult fel Lily. – Mit csináljak?

Siriusék az új fejleménytől kicsit gondolkodóba estek, pedig már éppen indultak volna a dolgukra. Tudták, hogy a Dáma valószínűleg még órákig nem tér vissza. Velük is megesett már, hogy nem tudtak visszamenni, amikor párszor kilógtak kajáért.

-        Hagyjuk itt. Az ő baja. Miért ütötte bele az orrát a mi dolgunkba? – suttogta oda barátjának Sirius vállat vonva.

-        Nem lehet, Sir. Ha elkapják, be fog köpni minket – rázta a fejét James homlokráncolva.

Aztán kibújt a köpeny alól, és visszament Lily Evanshez. Sirius kicsit habozva követte. A lány kezeibe temetett arccal ült a hideg kövön a portrélyuk bejárata előtt.

-        Figyelj, Evans, velünk jöhetsz, ha akarsz – szólította meg a lányt James.

Lily felnézett Jamesre, és dühösen azt mondta, nem is valami halkan:

-        Ez is miattatok van! Ha törődnétek a házzal, nem kellett volna utánatok jönnöm, hogy visszatartsalak titeket! Nem fogok részt venni a kalandotokban, ne izgulj! Nem megyek veletek, Potter! Megvárom, hogy a Kövér Dáma visszajöjjön. Ha elkapnak, akkor elkapnak. Legalább elmondhatom, hogy csak titeket akartalak megakadályozni a szabályszegésben!

-        Halkabban, te bolond! Idecsődíted az egész tanári kart! – sziszegte James és Sirius, szinte egyszerre.

Lily erre bőgni kezdett.

Siriusnak csak most tűnt fel, hogy eddig is vörös volt a lány szeme, mintha korábban is sírt volna. Aztán eszébe jutott az is, hogy szipogott, amikor megszólították, és hogy az arcát törölgette…

’Nyilván azért volt odalent ilyen késő éjjel a klubhelyiségben, mert valami elszomoríthatta, vagy talán honvágya volt. Hiszen muglik a szülei. Talán még sosem volt ennyire távol a családjától ilyen hosszú ideig.’ – futott át Sirius fején.

James eközben letérdelt a lány mellé, és próbálta vigasztalni.

Sirius jobbnak látta, ha ő őrködni kezd. Az is csodának számított, hogy a gyerekgyűlölő gondnok, vagy a kémkedő macskája még nem jelentek meg. Lily elég hangosan kiabált ahhoz, hogy bármikor lefülelhessék őket, ha nem elég óvatosak.

-        Ne érj hozzám, te felelőtlen, kegyetlen, önző tuskó! – hallotta meg Sirius hirtelen a lány kiáltását.

Hátrafordult egy pillanatra, felhagyva az őrködéssel, hogy lássa, mi történt már megint. James először döbbent arcot vágott, felállt a lány mellől, aztán láthatóan dühbe gurult.

-        Én csak vigasztalni próbáltalak, Evans! Hagyd abba végre a nyafogást, kelj fel onnan, és tűnjünk el! Ha miattad elkapnak engem, akkor…

Sirius hirtelen zajt hallott. Szaladó léptek hangját.

-        Sss! James, Evans, elhallgatnátok végre? Itt van Frics macskája! – szaladt oda a két civakodóhoz Sirius a láthatatlanná tévő köpennyel a kezében.

James felhúzta a földön kuporgó lányt, és Sirius gyorsan hármukra borította a köpenyt. A lány még szipogott, de legalább már nem kiabált és sírt.

A porszürke, ványadt macska alig egy másodperc múlva valóban meg is jelent.

-        Miért féltek egy cicától? – kérdezte Lily még mindig szipogva. – A macskák nem tudnak beszélni!

James erre bosszúsan felmordult, és befogta a lány száját.

Sirius és ő már tudták, hogy ha Mrs. Norris megjelenik valahol, és észrevesz valamit, akkor néhány percen belül Frics is ott terem. Mintha gondolatátvitellel üzennének egymásnak.

-        Fogd be! – suttogta oda James Lilynek. – És hagyd abba a hasam ütögetését a könyököddel!

Alig fejezte be a mondatot, valóban befutott Frics is, a gondnok.

-        Találtál valamit, kiscicám? – kérdezte a férfi a macskától.

James, Sirius és Lily Evans rémülten vették észre, hogy a macska egyenesen feléjük közelít, és úgy látszott, az állat látja őket még a köpenyben is. Ijedten hátrálni kezdtek volna, ha nem ütköznek a portrélyukba. Nem volt menekvés.

Ám Frics nem figyelt a macskájára, aki alig néhány centire megállt Sirius lába előtt, és meredten bámulni kezdte a három tilosban járót, nyávogva néhányat.

-        Menjünk, kiscicám. Nincs itt senki. Biztos már elfutottak a nyavalyás kölkök – mondta a gondnok végül, majd negyed órás szemle után.

Siriusék hatalmas szerencséjére a gondnok nem nézett a macskájára egész idő alatt, hanem a saját feje után menve nézelődött a folyosón lévő páncélok mögött és az eldugott, sötét sarkokban. Eközben a macskája végig ott szobrozott Sirius lábainál, meredten bámulta őt, és félpercenként nyávogott egyet, hogy felkeltse a gazdája figyelmét.

Sirius komikusnak találta volna a helyzetet, ha nincsenek épp kutyaszorítóban, és nem kellett volna attól tartania, hogy ha elneveti magát, akkor lebuknak. Ez persze semmi lett volna ahhoz képest, ami mellette folyt. Lily Evans folyamatosan le akarta szedni a szájáról James kezét, aki ezt persze nem hagyta. Aztán a lány megint ütlegelni kezdte James gyomrát, és Sirius észrevette James arckifejezéséből, hogy ha barátjának még tovább kell ezt eltűrnie, akkor megfojtja a kapálódzó lányt mérgében.

Mikor végre Frics és Mrs. Norris eltűntek Siriusék szeme elől, a hármas megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-        Hú, ez nagyon meleg volt! – mondta Sirius, ahogy előbújtak a köpeny alól.

Lily és James azonban nem válaszoltak, hanem csak dühösen vicsorogtak egymásra.

Sirius nem akarta, hogy megint hangoskodni kezdjenek, bár fogalma sem volt, min akarhatnak ismételten összeveszni. Észrevette, hogy időközben visszatért a Kövér Dáma is. Nagyon álmos volt, mivel korán ébredt, és már egyáltalán nem volt kedve ezen az éjjelen kinn járkálni a folyosón.

-        Mielőtt megint egymást tépnétek, közlöm, hogy visszatért a Kövér Dáma. James, nekem már semmi kedvem keres… khm… azt csinálni, amit terveztünk. Szerintem menjünk mi is aludni. Álmos vagyok.

-        Nem, Sir – mondta James, aztán elvette Siriustól a láthatatlanná tévő köpönyeget. – Nem adom meg azt az örömet kotnyeles kisasszonynak, hogy miatta nem csinálom meg, amit akarok! Ha akarsz, jössz, ha nem, akkor megyek egyedül!

Sirius tanácstalanul pillantott barátjára. James magára terítette a köpenyt, és kérdőn ránézett. Sirius, bár nem sok kedve volt hozzá, bebújt az anyag alá, aztán mindketten elindultak a tervezett irányba a folyosón.

Lily Evans még néhány pillanatig szikrázó szemekkel nézett utánuk, legalábbis arra, amerre sejtette, hogy vannak, aztán megmondta a jelszót a Dámának, és visszamászott a klubhelyiségbe.

-        Ilyen egy bőgőmasinát! – sziszegte James még mindig dühösen, miután a lány végre eltűnt. – Utálom a hisztigépeket! Pont olyan ez a csaj is, mint az unokahúgom, az a sátánfajzat Jane! „Miért féltek egy cicától? A macskák nem tudnak beszélni!” – utánozta a lány hangját. – Hogy képes cicának nevezni azt a kémkedő, álnok dögöt? Még macskának nevezni is rémes, nemhogy cicamicának! Tisztára bolond az a lány! Majdnem lebuktunk miatta, és még neki állt feljebb! Mintha azért is mi lennénk a hibásak, hogy ő volt olyan ostoba, és utánunk jött, mikor senki nem kérte, hogy beleavatkozzon a dolgunkba! Amikor meg vigasztalni próbáltam volna, az a féleszű rámordít! Mondd meg, Sir, normális ember viselkedik így?

Sirius rosszallóan megcsóválta a fejét. Barátja nem vett észre semmit.

-        Fejezd ezt be, James! Azért volt lenn a klubhelyiségben, mert kiborult valami miatt, és sírt. Te pedig tapintatlan voltál vele. Mrs. Norrisról meg annyit, hogy Evans nem aranyvérű, csak egy mugli származású lány, és még sosem tapasztalta, amit mi, mivel nem éppen egy szabályszegő boszorka. Nem tudhatta, hogy ha az a szürke dög megjelenik, akkor Frics is nyomban ott terem. Neki Mrs. Norris csak egy egyszerű macska. Ő még nem gondolkozik úgy, mint egy varázslócsaládban élő ember. Neki egy macska csak egy buta, aranyos kis jószág, aminek nincs semmilyen képessége a nyávogáson és doromboláson kívül. Mugli gondolkodása miatt pedig el sem tudja képzelni, mire képes a gondnok macskája. Még nem szokott hozzá, hogy ő nem olyan, mint a családja.

-        Nehogy már megvédd Evanst! – dühöngött James. – Minek jött utánunk? Semmi köze a dolgainkhoz! Miért nem maradt odabent, és bőgött tovább? Magának kereste a bajt!

-        Holnap bocsánatot kellene kérnünk tőle – suttogta Sirius. – Végülis csak jót akart. Nem akarta, hogy a háztól pontot vonjanak le, ha mi lebuknánk.

-        Kérj elnézést tőle te, ha akarsz! Én biztos nem fogok! – suttogta vissza ingerülten James. – Menjünk még kétszer végig a folyosón, aztán bemegyünk aludni, ha semmit sem találunk.

Végül legalább ötször sétáltak oda-vissza a hetediken, de megint nem leltek rá a Volt-Nincs szobára. Csalódottan tértek vissza a hálótermükbe, és a fáradtságtól szinte azonnal álomba merültek.