Hétfőn reggel az átváltoztatástan terembe menet Sirius elmesélte barátainak, mit hallott bácsikájától a Volt-Nincs szobáról. Remus és Peter, akik még nem hallottak erről, nagyon érdeklődve hallgatták. James és Sirius, mivel barátaik nem tudtak éjjeli felfedezőútjaikról a kastélyban, későbbre halasztották a szoba keresésének megtervezését. Amint beléptek a terembe, elindultak szokásos hátsó padjaik felé.
Ott azonban már ült valaki. Egy lány. És sötétvörös haja volt. Mindannyian úgy gondolták, hogy Lily Evans ült le a helyükre. James nevető hangon megszólította.
- Hé, Evans, azt hittem, utálsz minket! Tévedtem volna? Nem baj, ha mellénk akarsz ülni, csak tudod, ez a mi helyünk Siriusszal, és sajnos csak ketten férünk el egy padban.
Erre a lány hátrafordult, és összeráncolt homlokkal, meglepődve nézett a négy fiúra. Aztán megszólította Jamest, aki ugyanúgy meglepődött, ahogy a többiek.
- Bocs, hozzám beszélsz? Nem ismerem ugyan ezt az Evanst, de nem én vagyok, amint látod – azzal felállt a padból, és rámosolygott a döbbent fiúkra. – Bocs, ha elfoglaltam a helyeteket. Tudjátok, most vagyok itt először a Roxfortban, ez lesz az első órám. Ne haragudjatok, amiért a helyetekre ültem. Akkor megyek, és másik padba ülök – szólt az ismeretlen lány, miközben felvette a földről, és a vállára vetette táskáját.
Sirius tért magához először a meglepődéséből.
- Ó, nem, maradj csak, van még itt elég hely! Engem Sirius Blacknek hívnak, őt James Potternek, ők pedig Remus Lupin és Peter Pettigrew – mutatta be barátait.
A lány kicsit elpirult.
- Ó, de faragatlan vagyok! Még nem mutatkoztam be. Sunny Forest vagyok – nyújtott kezet a lány a hozzá legközelebb álló Remusnak, aztán a többieknek.
- Sunny? Elég… érdekes név – rázott kezet a lánnyal Sirius.
A lány elfintorította az arcát. Sirius azt hitte, valamivel megsértette Sunnyt, ezért gyorsan bocsánatot próbált kérni, de mielőtt megtehette volna, a lány ismét megszólalt.
- Valójában Sunray a nevem, de azt ki nem állhatom. Nem tudom, hogy adhattak a szüleim olyan nevet, mint ez, hogy „Napsugárzás”. Most mondjátok meg, nem röhejes név?
Sirius elmosolyodott.
- Szerintem nem olyan rossz. Biztos arra gondoltak, hogy a vezetékneveddel együtt nagyon szép kép jelenik meg az ember szeme előtt. Napsugár és Erdő, ez olyan, mintha egy napsütötte, hatalmas erdőben járnál, nem? Szerintem szépen hangzik együtt a két szó. De az enyém talán jobb? Egy csillagról neveztek el! – kezdett nevetni Sirius.
Sunny is kuncogni kezdett, aztán, ahogy visszaült a padba, megszólalt.
- Nem is tudtam, hogy van Sirius nevű csillag az égbolton.
James és Sirius leültek a lány előtti padba, Remus és Peter az előttük lévőbe.
- Nem tudtad, hogy ezért kell suliba járnunk? – tréfálkozott Sirius. – Ez is azt igazolja, milyen buták tudunk lenni mi gyerekek. Ha a szüleim nem világosítanak fel a dologról, én se jöttem volna rá magamtól, mivel osztozom a Sirius néven!
- Jaj, Sirius, hagyd ezt! – vihogta James. – Te túl okos vagy ahhoz, hogy ezt bárki elhiggye! Inkább örülj, hogy hamarosan asztronómián minden lány olvadozni fog utánad. Pár év múlva meg minden roxforti nőszemély arra hajt majd, hogy csillagnevű barátja legyen, úgyhogy meg fognak rohamozni. Kész gyönyör még elképzelni is, nem?
- Neked, haver, biztosan – nyögött fel Sirius szenvedő arckifejezéssel. – Nekem viszont folyton azon kell majd törnöm a fejem, hogy hogyan rázzam le őket, ha már a huszadik csaj fog rajtam lógni a szüleim csekély szókincse miatt. Inkább te örülhetsz, mert asztronómián majd poénokat gyárthatsz, mikor Sinistra prof a rólam elnevezett csillagról ad némi tájékoztatást.
- A csillagról neveztek el téged, okostojás, nem fordítva – világosította fel barátját James komoly arccal. Aztán kitört belőle a röhögés.
- Most nézd meg, milyen varázslópalánták járnak ide! – fordult az új, szintén nevető lányhoz Sirius. – Először kioktat, aztán meg elkezd röhögni, mintha olyan vicceset mondott volna. Kevés vagy te hozzám, haver! – bökte oldalba még mindig nevető barátját Sirius. – Tudom, hogy én vagyok az okosabb.
- Nincs rá bizonyítékod, Sir! Mindenki tudja, hogy ÉN vagyok az ész a bandában, nem te!
- A bandában lehet, hogy te vagy, a suliban viszont én – vágott vissza nevetve Sirius.
- Egyezzetek ki egy döntetlenben, jó? – kuncogta Sunny. – Most nincs kedvem békebírót játszani.
Aztán mindhárman igyekeztek abbahagyni a nevetést, mert észrevették, hogy belépett a terembe McGalagony professzor. Sirius és James is előre fordult, de Sirius még gyorsan odasúgta Sunnynak.
- Ő McGalagony professzor. Jobb lesz, ha meg se mukkansz az óráján, mert nagyon szigorú tud lenni. Egyébként üdvözöllek a Roxfortban, Sunray!
Erre a lány meghúzta a haját. Sirius felszisszent.
- Sunny a nevem, te agyatlan! – suttogta a háta mögül a lány.
Sirius, bár kicsit fájt a feje a hajhúzás után, kuncogni kezdett, míg James egy oldalba bökéssel csendre nem intette.
Az osztályra néma csend telepedett. Csak a pennák sercegése, és néha egy-egy papírzörgés hallatszott, ahogyan a tanulók szorgosan jegyzetelték a pohár dobozzá változtatásának elméletét. Aztán kicsengettek, és mindannyian szedelődzködni kezdtek.
- Mi is a második óránk? – kérdezte Peter homlokráncolva.
- Bájitaltan – motyogta Sirius, és tekintete a néhány méterrel előttük haladó Sunny Forestre siklott.
Szeretett volna még beszélgetni a lánnyal. Kedvesnek találta őt, és bájos is volt ovális arcával, kék szemeivel és pisze orrával. Csak az a sötétvörös haj nem igazán illett hozzá. Folyton Lily Evansre emlékeztette Siriust, hiszen annak a lánynak is hasonló színű és hosszúságú haja volt. Aztán merengését James hangja szakította félbe.
- Bájitaltan? – vigyorodott el barátja gonoszul. – Ó, akkor találkozni fogunk Zsír Kígyóval! Nem is tudtam, mi hiányzott nekem eddig! Sirius, szerinted már kinőtte azt a gyönyörűséges vörös szőrbundáját, amivel mi ajándékoztuk meg?
Sirius először azt sem tudta, kiről beszél James. Aztán a szőrbunda említésekor bevillant: Zsír Kígyó= Piton! Elvigyorodott, ahogy eszébe jutott a legutóbbi csínyük. Sajnálkozó képpel nézett barátjára.
- Sajnos, azt hiszem, már nem lesz meg neki – sóhajtott fel színpadiasan. – Vagy eladta, hogy legyen egy kis zsebpénze, miután levedlett egy pitonhoz méltón, vagy már nem látszik, hogy hordja, a rengeteg zsírtól. Pedig olyan kis csinos volt benne, nem? – nevetett rá Jamesre. – És az az elbűvölően mély hangja! Olyan döglesztő volt, hogy még most is elolvadok tőle! – kezdett utánozni Sirius egy sipítós lányhangot.
Peter, Sirius és James elröhögték magukat, Remus viszont épphogy elmosolyodott.
Megérkeztek a bájitaltan terem elé. Ahogy Sirius be akart menni a többiek után, valaki nekirohant. Az új lány, Sunny Forest volt. Rémült arcot vágott, és mintha kicsit reszketett is volna.
- Ó, helló! Rég találkoztunk – mosolygott a lányra Sirius.
Kicsit arrébblépett, hogy Sunny kijöhessen a teremből.
- Jaj, bocs, hogy neked mentem – szabadkozott a lány még mindig tágra nyílt szemekkel.
Sirius nem tudta, mitől rémülhetett meg ennyire.
- Jól vagy? Mi történt? Rosszul érzed magad? – kérdezte aggódva.
Sunny behunyta a szemeit egy pillanatra, aztán nagyot nyelt.
- A… a… azok az… izék… odabent… ugye nem… nem… maradnak ott? – hebegte ijedten.
Sirius csodálkozva összeráncolta a homlokát, és benézett a terembe. Nem látott semmi szokatlant. Minden ugyanolyan volt, mint eddig.
- Milyen izék? – kérdezte, ahogy visszafordult a remegő lányhoz.
- Azok a… testrészek, amik… amik azokban a tartályokban… úszkálnak – nyögte ki nagy nehezen a lány.
Sirius önkéntelenül is elmosolyodott.
- Ja, hogy azok! Mindig ott vannak a polcokon – vonta meg a vállát.
Sunny erre abbahagyta a remegést, és még nagyobbra nyitotta szemeit.
- Én nem fogok oda bemenni! Nincs az a zsák galleon, amiért én beteszem ebbe a terembe még egyszer a lábam! Inkább kapjak rossz minősítést, vagy amit ebben az iskolában a hiányzásért adnak, de én be nem megyek, az biztos! – mondta a lány.
Sirius felnevetett, és odalépett Sunny mellé.
- Nem kell félned. Hiszen csak döglött állatok. Nem fognak rád ugrani, vagy ilyesmi.
- Bi… biztos? – kérdezte Sunny megborzongva. – Olyan undorítóak! És ha véletlenül kiborul, vagy széttörik valamelyik?
- Bízhatsz bennem! – mosolygott rá a lányra Sirius. – Ha kiborulna, van egy olyan ember, akit odalökhetek alá. Hidd el, élvezetet jelentene! Te is nevethetnél rajta, ha megtörténne. De nem fog. Túl vastag az üveg, és valószínűleg Rigel professzor le is páncélozta őket. Gyere, be kellene mennünk. Mindjárt csengetnek. A professzor pedig irtó dühös lesz, ha nem megyünk be időben. Rám meg már épp eléggé pikkel.
A lány riadtan hátrálni kezdett.
- Már mondtam, hogy nem megyek be! Felfordul a gyomrom az emléküktől is! El fogom hányni magam, ha 5 másodpercnél tovább kell bennmaradnom, Sirius. Nem tudsz olyat mondani, vagy tenni, hogy önszántamból átlépjem a küszöböt!
Ekkor egy gúnyos kacaj hallatszott valahonnan Sirius háta mögül.
- Na nézd már, Sirius Black barátnője fél néhány döglött állattól! – röhögött gonoszul Perselus Piton.
Merthogy ő állt Sirius mögött sötéten vigyorogva.
Sirius gyorsan megfordult, és előkapta varázspálcáját.
- Hagyd őt békén, te csúszómászó! – kiáltott rá a mardekárosra.
Szeme sarkából látta, hogy James is kijött a teremből, és az ő kezében is ott volt a pálcája. Piton azonban nem vette észre őt.
- Nem ijesztesz meg, Black! – nevetett a zsíros hajú, sasorrú, sötét tekintetű fiú. – Játszani akarod a hőst a barátnőd előtt, mi? A kis haverod nélkül még ez sem fog menni neked. Ketten esetleg kitesztek egy normális varázslót. Magatokban azonban túl hülyék vagytok.
- Sértegetni próbálsz, zsírgombóc? – sziszegte James közelebb lépve. – Lássuk, mi a jobban kedvedre való: betakarodsz a terembe egy szó nélkül, vagy esetleg varázsoljak a fejed helyére egy hatalmas, gennyes hólyagot? Megjegyzem, nem lenne nagy változás.
- Azt gondoltam, legalább ízlésed van, Potter! Egy sárvérűvel összeállni, és még meg is osztozni rajta Blackkel, hát ez még neked is sikerül. Legalább jó szórakozást nyújt a kis Evans? Egy olyan aranyvérű, mint te vagy Black, választhatott volna aranyvérűt. Vagy legalább egy félvéret. Egy olyan kis senki, mint Evans még a hájpacni barátotoknak is rossz, nemhogy…
A mardekáros folytatni akarta kis monológját, de Sirius érezte, hogy Sunny előlép a háta mögül, és mielőtt Sirius vagy James visszatarthatta volna, a lány Piton elé lépett, és rávetette magát.
- Nem ismerem Evanst, de én nem ő vagyok! Nem vagyok egyik fiú barátnője sem, és ha még egyszer meghallok egyetlen egy sértést a lányokról, vagy erről az Evansről, azt nagyon megbánod, megértetted?! – kiabálta Sunny dühösen, miközben lekevert egy hatalmas pofont Pitonnak, és végül még be is húzott neki egy jobbegyenest.
A váratlan támadástól Piton elvágódott a földön, és vérezni kezdett az orra és a szája.
Sirius és James első döbbenetük után harsányan nevetni kezdtek. A kiabálásra persze mindenki kitódult a folyosóra, úgyhogy már igen jelentős nézőközönség gyűlt össze.
- Sunny, ez… oltári volt! – vihogott James a térdét fogva.
A lány még dühösen meredt a földön fetrengő Pitonra, aki az orrából folyó vért próbálta elállítani talárjával.
Hallották, hogy becsengetnek, de senkit nem izgatott. Piton feltápászkodott a padlóról, és szinte már rémült pillantással nézett Sunny Forestre. Aztán sietősen elindult a gyengélkedő felé.
Mindenki nevetve és izgatottan kiabálva mutogatott a távozó mardekáros után. Aztán megérkezett Rigel professzor, aki mindenkit beküldött a terembe.
- Mit vihorásznak itt kinn? Menjenek be a terembe! 5 perce elkezdődött az óra!
Sirius látta, hogy Sunny ismét riadttá válik, és hogy lassan hátrálni kezd. Ezért odalépett a lányhoz.
- Gyere, Sunray, be kell jönnöd! – kezdett nevetni ismét Sirius.
Sunny megint hátrált néhány lépést. Már csak ők ketten maradtak a folyosón.
- Mondtam, hogy én nem fogok bemenni oda – intett a lány a fejével a terem felé.
Sirius elmosolyodott, és megragadta a lány kezét.
- De be kell jönnöd, Sunray – mondta nevetve, és húzni kezdte a kékszemű lányt a pinceterem felé.
Sunny megtámasztotta a lábait, úgyhogy így szinte esélye se volt rá Siriusnak, hogy valaha berángathatja a lányt a terembe. Gondolt egyet, és a háta mögé állva lökdösni kezdte.
- Hé, hé, mit művelsz? – tiltakozott Sunny.
Ez a módszer azonban sokkal hatásosabbnak látszott, mivel máris majdnem az ajtónál álltak. Amikor egy utolsó mozdulattal be akarta lökni Sunnyt a terembe, a lány hirtelen megtámasztotta kezeit és lábát az ajtókereten.
- Nem fogok bemenni, Sirius! Ne is próbálkozz! – mondta a lány, ám Sirius ekkor megcsiklandozta az oldalán, mire Sunny reflexszerűen odakapta a kezeit. Ekkor Siriusnak végre sikerült belöknie őt a terembe. Mindenki őket bámulta, kivéve talán a professzort. Szerencsére megint a szokásos pármunkában kellett dolgozniuk, úgyhogy elég nagy volt a járkálás a teremben. James, Remus és Peter vigyorogva figyelték, ahogy Sirius és Sunny egymással harcol, és nevetve éljeneztek, amikor Sirius győzött.
Sunny most, hogy benn voltak a teremben, úgy tűnt, nem mer kimenni. Sirius a biztonság kedvéért kézen fogta a morcos lányt, míg odamentek barátaihoz.
- Kivel kell dolgoznom? – kérdezte Sirius társaihoz fordulva.
- Fogalmunk sincs – vonta meg a vállait Remus. – A professzor csak annyit mondott, mindenki keressen magának egy párt. Vagyishogy kettőt, mert ezúttal hármasban kell elkészíteni a főzetet, amit felírt a táblára – intett kezével a tábla felé Remus.
Sunny folyamatosan próbálta kiszabadítani a kezét Siriuséból, de a fiú nem akarta elengedni, attól tartván, hogy a lány mégis kiszökik. Sirius egy perc után már kezdte megelégelni a keze rángatását, és így szólt:
- Maradj nyugton, Sunray! Kell ebbe a terembe a napfény, nem igaz, fiúk? Olyan sötét és hideg van itt! – kuncogta halkan.
Aztán feljajdult, mert Sunny fejbe verte egy könyvvel, miután elengedte a kezét.
- Sunny a nevem, te ütődött! – sziszegte halkan a lány.
Sirius fájó fejét dörzsölgetve megjegyezte:
- Ha folyton a fejemet ütöd, akkor hamarosan tényleg az leszek, Sunray!
Erre ismét csattant a fején a könyv. James, Remus és Peter kétrét görnyedtek a fojtott nevetéstől.
- Hányszor mondjam még el, hogy Sunnynak hívnak, nem Sunraynek?! Sirius Black, te egy hatalmas, agyatlan hülye vagy, ha ennyit sem tudsz megjegyezni! – mondta a lány dühösen.
A második ütés után Sirius a lány felé fordult, és rávigyorgott.
- Engem is meg akarsz verni? Azt hittem, mi jóban vagyunk… Sunray – fejezte be a mondatot a lány eredeti nevével, csak azért, hogy tovább bosszantsa őt.
Sunny erre ismét meglendítette a könyvet, de Sirius most már elhajolt az ütés elől.
- Jól van, nem kell még egy agyrázkódás! Tudom, mi a neved – nevetett a dühös lányra.
- Nekem nem úgy tűnik, te csillagról elnevezett balfácán! – sziszegte Sunny, aztán végül ő is kuncogni kezdett.
Már eltelt majdnem fél óra a bájital órából, és ők hárman – Remus és Peter ugyanis időközben csatlakoztak Davey Gudgeon nevű háztársukhoz – még hozzá sem kezdtek a hajmeresztő-tonikhoz, amit ezen az órán kellett készíteniük. James elment a hozzávalókért, Sirius pedig az üstjükhöz vezette Sunnyt. Mikor barátja is befutott, elkezdték a bájitalt. Viszonylag hamar elkészültek a főzettel, mivel elég egyszerű volt, és a második órában csak főzni kellett, és néha megkavarni. Végül James törte meg a csendet.
- Sunny, hol tanultál meg így verekedni? Eszméletlenül elintézted Pitont! Kész gyönyör volt nézni, ahogy a földön fetreng.
Sunny némileg elkomolyodva válaszolt.
- Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, de nem bírom elviselni, ha valaki gonosz megjegyzéseket tesz másokra. Remélem, nem okoztam annak a fiúnak nagy bajt az ütésemmel.
- Nem kell foglalkoznod ezzel. Piton csak azt kapta, amit érdemel! – jegyezte meg James vigyorogva.
- Szóval a bátyám és a haverjai miatt lestem el néhány fogást – folytatta a beszédet Sunny. – Sokat költözködünk apukám munkája miatt, és néha szükség volt arra, hogy megvédjem magam, vagy a barátaimat. Leo irtó gonosz tud lenni, ha bekattan. És akiket barátainak választ… még rájuk nézni is rossz.
- Mivel foglalkozik apukád? – érdeklődött Sirius.
- Valami minisztériumi állása van, és az a feladata, hogy a nemzetközi máguskapcsolatokat kell felügyelnie, meg ő szokta szervezni az országok közti tanácskozásokat. Nem tudom pontosan – vonta meg a vállát a lány.
- A bátyád is idejár? – kérdezte James, miközben megkavarta a bájitalukat.
- Igen, és most harmadikos. De ő egy másik házba került. A Mardekárba, ha jól emlékszem. Bár nem nehéz rájönni, miért.
Sirius és James összenéztek.
’Nem lehet, hogy ez a lány olyan legyen, mint a mardekárosok’ – gondolta Sirius összezavarodva.
Aztán a lány, miután felpillantott, és látta Sirius és James különös arckifejezését, folytatta.
- Nem kell megijednetek! Én nem vagyok olyan elviselhetetlen, mint Leo. Azt hallottam a Mardekár-házról a szobatársnőimtől, hogy oda csak a leggonoszabb és legsunyibb alakok kerülnek. Az olyanok, mint Leo, a bátyám. De a szüleim és én nem szeretjük az ilyesmit. Nem zavarja egyikünket sem, ha muglikkal kell találkoznunk vagy dolgoznunk, és egyikünket sem izgatja, hogy ha valaki nem aranyvérű. Csak Leot, és őt is csak azért, mert az idióta haverjai folyton telebeszélik a fejét. Ti melyik házba valók vagytok? – tért végül más témára Sunny.
- A Griffendélbe. Gondolom, te is, különben nem lennél itt ezen az órán – mosolygott rá megkönnyebbülten Sunnyra Sirius.
Megkedvelte Sunnyt, és nem akarta csak azért kerülni, mert a testvére nem valami normális.
- Igen, griffendéles vagyok. Milyen óra lesz a következő? – kérdezte Sunny, miközben megkavarta a főzetüket.
- Ó, most ebédszünet lesz, aztán majd délután bűbájtan – felelte James. Majd a fortyogó üsthöz lépett, megvizsgálta a bájitalt, és végül eloltotta alatta a tüzet. – Azt hiszem, készen vagyunk.
Sunny hirtelen elmosolyodott valamin, ahogy Jamesre nézett, mintha valami vicces dolog jutott volna eszébe.
- Te, figyelj… öhm… James, ugye így hívnak? – fordult kicsit zavartan a fiúhoz.
James kezet nyújtott a lánynak, és kezet ráztak.
- James Potter vagyok, örülök, hogy megismerhettem önt, Miss Forest! – szólt James, adva a komoly úriembert. – Miben lehetek szolgálatára? – hajolt meg tréfából a lány előtt.
Sirius kuncogni kezdett. Sunny ismét elmosolyodott, és feltette a kérdést, amit valószínűleg az előbb akart.
- Mi is a neve ennek az izének, amit kotyvasztottunk?
- Hajmeresztő Tonik. Miért? – kérdezte kicsit összezavarodva James.
Sunny erre kuncogni kezdett, de próbálva komoly hangon megszólalni, megkérdezte:
- Te ezt szoktad a hajadra kenni reggelente? Cuki vagy ezekkel a szerteszét álló tincsekkel, de elég macerás lehet.
Sirius és James vigyorogva egymásra néztek, aztán fojtottan nevetni kezdtek. Sunny abbahagyta a kuncogást, és kissé zavartan pillantott a nevető fiúkra.
- Valami vicceset mondtam? – kérdezte.
- Nem, Sunny, csak tudod… - vihogta James. – Ez a haj nálunk, Pottereknél családi örökség. Már a nagyapámnak is ilyen haja volt.
Erre Sunnyból is kitört a nevetés.
- Most ugye csak viccelsz?
- Nem, dehogy – szólt James, és kis időre abbahagyta a nevetést. Töprengő arcot vágott. – Most, hogy mondod… Majd megkérdezem aput. Lehet, hogy valamelyik ősöm annyiszor használta ezt a főzetet, hogy végül beépült a génállományunkba – kezdett ismét röhögni.
Aztán kicsengettek, így mindhárman, még mindig kuncogva, kis üvegcsékbe töltöttek egy keveset a főzetből, és a tanári asztalhoz vitték. Aztán, mielőtt James és Sirius odamentek volna a rájuk váró Peterhez és Remushoz, a lány elköszönt.
- Bocs, fiúk, de nekem most a bátyámhoz kell mennem. Megígértette velem, hogy ebédkor beszámolok neki az első óráimról meg ilyesmikről. Majd később biztos összefutunk. Jó volt veletek beszélgetni. Viszlát bűbájtanon!
Azzal elindult kifelé a teremből. Sirius nem állta meg, hogy elköszönve még ne bosszantsa fel egy kicsit a lányt.
- Viszlát, Sunray!
A lány megtorpant, aztán lassan visszafordult, és odalépett Sirius elé. Sirius már attól tartott, megint kap egyet a fejére a lány kezében lévő könyvtől, ezért már emelte a kezét, hogy védekezzen az ütés ellen. Ám Sunnynak sikerült meglepnie. Siriushoz hajolt, és azt mondta:
- A nevem Sunny, Sirius. Sunny Forest.
Aztán végül adott egy puszit az arcára. Sirius elvörösödött. A lány kisétált a teremből. James, Remus és Peter kétrét görnyedtek a nevetéstől.
- Ez a lány nem semmi, Sir! – mondta levegő után kapkodva James.
- Ja, és ahogy elintézte Pitont, az sem volt kis dolog – vihogta Peter.
- Dúl a love köztetek, mi? – röhögött Remus.
- Pofa be, lököttek! – mondta Sirius még mindig pipacsvörösen, majd mind a négyen elindultak ebédelni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
