Szeptember 2., reggeli a nagyteremben
Denise Hadley 2004.11.13. 14:35
Ananda és Claire már vártak.
-Csakhogy ideértél! - üdvözöltek. -Miért nem ébresztettetek fel? -Kellett volna? Hát ez jó! Vajon fel kellett volna-e kelteni a békésen szendergő lányt, hogyha 20 perc van a reggeliig, az említett személy jó sokáig húzza az időt, és ráadásul tök messze van a nagyterem? Ki-ki ítélje meg! -Gyerünk, kajáljunk már! -utasított mohón Claire, és rávetette magát egy ínycsiklandozó tökös derelyére. -Rendicsek. - egyeztünk bele, és követtük példáját(ez azt jelenti, hogy zabáltunk, mint állat). Majd' fél órán át torkoskodtunk. -Á, jön a posta! - szólalt meg egy srác. És valóban; az ablakon baglyok százai röpködtek az asztalok felé, leveleik címzettjét keresve Ananda mellé egy jókora kuvik szállt le. Barátnőm döbbenten átvette küldeményét. Feltépte a borítékot, és olvasni kezdte az üzenetet. Pár másodperc múlva dühös fintorral kettőbe, négybe, majd nyolcba szakította a pergamendarabot, és a zsebébe gyömöszölte a fecniket. -Ki írt? - érdeklődött Claire -Senki -hangzott a tömör felelet. Ananda tekintetéből azt olvastam ki, hogy aki további kérdéseket tesz fel, azt ott helyben megöli. Annyira lekötött az előbbi jelenet, hogy azt sem vettem észre, hogy egy kis fülesbagoly már vagy egy perce csipkedi az ujjamat, amelyből már ki is serkent a vér. -Hé! - mordultam rá. Ekkor lepottyantott a tányérom elé egy tűzpiros levelet. Ugye, nem egy Rivalló? Felnyitottam a borítékot, amelyből egy rózsaszín szívecskés papírdarab hullott ki. Végigfutottam a levélen. Egyszer. Kétszer. Az arcom pipacspiros árnyalatot öltött. -Mi van? - kíváncsiskodott Claire. Az ajkamba haraptam. -Tessék, nézd meg! - löktem oda az irományt. Elolvasta. -Ezt nem hiszem el! - nyilvánított véleményt. Ezután szabályos röhögőgörcsöt kapott. -Mi olyan vicces? - dohogott Ananda. -Olvasd csak el! Meg is tette. -Jaj, de hát ebben semmi nevetséges nincs! - tette le a papírt az asztalra barátnőm, bár még neki is gyanúsan megrándult a szája sarka. Ja, a levélben az alábbi üzenet állt:
'Drága Emily! Lehet, hogy nem számítottál ilyen levélre az első napon. Én is így lennék vele. De egyszerűen nem éreztem magamban elég bátorságot, hogy a szemedbe mondjam: te vagy a legklasszabb lány, akit valaha láttam. Még soha egyetlen lány iránt sem éreztem így. Azt hiszem, beléd szerettem. Ha így van, akkor az csakis az igaz szerelem lehet. Csak ennyit akartam mondani. Szeretettel: IBK' IBK? Ez meg ki a csoda? -Hú, Emily, titkos imádó? - nézett rám kajánul Claire. -Fogd be! - de azért nevettem. -Megjöttek az órarendek. - jegyezte meg Ananda. - Nézzétek!
Hétfő: 9 óra - Bűbájtan 10 óra -Átváltoztatástan 11óra - Gyógynövénytan 12 óra -ebéd 13 óra - Bájitaltan 14 óra - Mágiatörténet
- Szerintem itt az ideje felmenni a szobánkba és összecsomagolni a tanszereket. Már háromnegyed kilenc. Csoda, ha nem késsük le a bűbájtant. - fordult felénk Ananda. -Igazad van. - sóhajtottam. - Indulás!
|