Szeptember 2., útban a nagyterem felé
Denise Hadley 2004.11.13. 14:34
Reggel. Amikor felébredtem, nem tudatosult bennem, hogy hol vagyok. Beletelt pár másodpercbe, mire föleszméltem.
Tehát nem álom volt. Tényleg roxfortos diák vagyok, ráadásul a Griffendélbe kerültem, és ma van az első tanítási nap. Hurrá!
Ránéztem az órára. 7:51 Te jó ég! Nyolckor kezdődik a reggeli! Ananda, Ananda, Claire, Claire, mér' nem ébresztett föl valamelyikkőtök? Szélsebesen magamra kaptam a ruháimat, feltettem a süvegemet és rohantam le a nagyterembe. Tudtam, hogy elkések. Tudtam! Kimásztam a portrélyukon, keresztül a folyosón, és a rúnatanterem mellett belebotlottam, na kibe? Hát Remus Lupinba! Beszélgetésbe elegyedtünk, ami a következőképpen folyt: Remus: Szervusz Emily! Jó reggelt! Én: Ööö...hello. Remus: Jaj, bocs, még nem is találkoztunk. A nevem Remus Lupin. A bátyád, James egyik barátja vagyok. Onnan tudom, hogy ki vagy. Én: Aha. Remus: De a húgommal, Anandával már összeismerkedtél, igaz? Én: Ühüm. Remus: Nem félsz, hogy elkésel a reggeliről? Én: De. Úgy látszik, csak egyszótagos válaszokat tudok adni. Szép... Remus: Gyere, mutatok egy rövidebb utat. Így időben odaérünk. Én: Jó. Kösz. Pár lépést haladtunk jobbra, majd Remus megállt egy kandeláber előtt. -Nézd csak! - szólt, és lenyomta a gyertyatartó egyik ágát. Ekkor a fal nyikorogva feltárult. - Gyere -hívott Remus, és végigszaladtunk egy szűk kis folyosón, ami egy kis csigalépcsőbe torkollt. -Vigyázz - fordult felém a fiú - a harmadik fok cseles. -Megjegyzem. - vigyorogtam. A lépcső alján a falra egy fiatal boszorkány képe volt felakasztva. -Szia, Elladora. Légy szíves, engedj ki. Kérlek! - szólt a festményhez a kísérőm. -Na jó. Ha ilyen szépen kérsz...-azzal felnyílt, és egy kis "kapu" nyílt ki a... nagyterem elé. -Hát...itt is volnánk. - mosolyodott el Remus. Istenem, hogy tud ilyen aranyosan mosolyogni! -Köszi. - böktem ki nagy nehezen. - Menjünk be enni. Farkaséhes vagyok. -Oké. Én is kajás vagyok, de nagyon. És így, kettesben elindultunk a Griffendél asztala felé.
|