Szeptember 1., várakozás a kis teremben
Denise Hadley 2004.11.13. 14:29
Utunk során át kellett haladnunk egy kősziklába vájt barlangon, és egy földalatti kikötőbe érkeztünk.
Innen egy kőlépcső nyílt a külvilágba. Fönt Hagrid a kastély kapujához vezette a csapatot, és bekopogott. A hatalmas tölgyfaajtó kitárult, és egy szigorú arcú, magas, smaragdzöld taláros boszorkány lépett ki. -Az elsősök, McGalagony professzor. - jelentette Hagrid. -Köszönöm, most már átveszem őket. Gyertek, utánam! Ne maradjatok le!- vezényelt a professzorasszony, és a nagyterem közelében található kis szobába kísért minket. -Minerva McGalagony vagyok, a Roxfort igazgatóhelyettese, átváltoztatástan- tanár, a Griffendél-ház feje. - szólalt meg.Azért vagyunk itt, hogy tisztázzunk egy-két dolgot az ünnepi lakoma előtt. Először is, hamarosan részt vesznek a beosztási ceremónián, melynek során kiderül, melyik iskolai házba kerülnek: a Griffendélbe, a Hugrabugba, a Mardekárba, avagy a Hollóhátba. Az itt töltött hét év alatt az iskolai házuk lesz a családjuk; az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségeiben töltik a szabadidejüket. Az órákon sikereikkel jutalompontokat szerezhetnek a házuknak, kihágás esetén a házukat sújtja pontlevonás. Az év végén a legtöbb pontot elért ház kapja Házkupát. Elvárom maguktól, hogy amíg itt tanulnak, a legjobb tudásuk és ügyességük szerint dolgozzanak. A beosztásra néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Ha készen állunk a fogadásukra, visszajövök. Addig csendben várakozzanak! - fejezte be McGalagony, és méltóságteljes léptekkel kisétált az ajtón. Hát…enyhén feszült volt a hangulat. Vagy inkább nagyon feszült? Nézőpont kérdése. Én a körmömet rágtam, Ananda a haját tekergette; egy másik lány hisztirohamot kapott; egy fiú lopva az ajtó felé tekintgetett; csak Claire volt viszonylag(!) nyugodt állapotban. Megeresztettem egy mély, panaszos sóhajt. Szinte éreztem, hogy nő a vérnyomásom egymillióra. Persze Ananda se volt sokkal jobb helyzetben; idáig hallatszott a szívdobogása. Minden másodperc egy évszázadnak tűnt... ájulás környékezett minket... Ajaj, megérkezett McGalagony, azt mondta, indulhatunk a nagyterembe...!
|