Írta: Merdán  (merdan@vipmail.hu)

Jogok: JKR – é és az enyémek

Korhatár: 12 karika vagy kevesebb

Megjegyzés: Elég rövidre sikeredet az első rész, ígérem a többi hosszabb lesz. Ez csak bevezette a történetet!

Lehet, hogy homályos a történet, de ezért regény.

- Mindjárt kapsz inni.

Az öregasszonnyal együtt elhagyta a szobát. Töprengőn néztem utána. James tehát ellenségének tekint, akárhogy erősködöm  is, hogy a barátja vagyok. Mégis húgára bízta az ápolásomat. Mit jelentsen ez? Talán később megértem.

A két nő  nemsokára visszajött.  A fiatal lány kezében barna agyagból  bögreféle volt, aminőt a házi manók szoktak készíteni.

Színültig friss vízzel volt tele. Azt hitte, segítség nélkül nem tudom megfogni  még, s a szájamhoz tartotta. A nyelés nehezen, nagyon nehezen sikerült, és erős fájdalmat okozott , de leküzdöttem. Apró kortyokban és hosszú szünetekkel kiittam az  egészet.

Istenem, mennyire felüdített! Júlia leolvashatta az arcomról, mert megjegyezte:

- Látom jólesett. Később hozok neked mást is. Bizonyára nagyon éhes vagy. Nem akarsz megmosakodni?

-Ó, ha lehetne!

-Próbáld meg.

A javasasszony egy kivájt tökhéjat hozott be vízzel tele. Júlia letette a fekvőhelyem mellé, és kezembe adott egy törölközött.

Megpróbáltam a mosakodást, de nem sikerült – nem volt hozzá elég erőm.

Ekkor a törölköző csücskét bemártotta a vízbe, s türelmesen megmosta vele arcomat, kezemet a karomat, a vállamat, aztán halkan megkérdezte:

- Mindig ilyen sovány voltál?

- Én – sovány? Erre nem is gondoltam. Persze az ADAVA KEDAVRA, mely akár a halálomat okozhatta volna! Hosszú ideig nem ettem semmit, egy csöpp vizet sem ittam. Természetes, hogy mindez alaposan megviselt. Megtapogattam arcomat, és csak ennyit mondtam:

- Mindig jó húsban voltam.

- Hát akkor nézd meg magad itt a vízben.

A tökhéjba néztem, és visszahőköltem megdöbbenésemben. A vízből egy kísértet nézett vissza rám – olyan voltam, mint egy csontváz.

- Csoda, hogy még élek! – sóhajtottam.