-         Hóborc… - ismerte fel a közeledő vihogó hangot. Azonnal elindult a másik irányba, mert tudta, hogy ahol Hóborc van, ott Frics is van. Elővette a Tekergők Térképét. Frics ott volt mögötte. Futni kezdett, befordult balra, majd egy rövid, egyenes szakasz után jobbra, és továbbfutott. Nem tudta, hogy hol lehet, csak futott, és BUMM!

-         Áu…!

-         Bocsánat… - mondta Harry, teljesen megfeledkezett arról, hogy a köpenyt rajta van.

-         Semmi… Ki van itt? – kérdezte a lány, akinek nekiment.

-         Szia Luna! – köszönt Harry és levette a köpenyt. – Pont téged kerestelek…

-         Harry!!! Jól vagy? Ugye nem esett semmi bajod? – kérdezte aggódva.

-         Ugyan, csak elestem…

-         Nem, nem mostanra értettem…

-         Ja, értem! Akkor is jól vagyok. De többet nem szeretném átélni, csak az a baj, hogy nem az van, amit én szeretnék.

-         Egyszer majd az is lesz. – mondta vigasztalóan. – Neked van láthatatlanná tévő köpenyed? – terelte félre a szót.

-         Igen, még apáé volt… erről jut eszembe! Gyere gyorsan, mert Frics a nyomomban van! - mondta és megfogta a lány karját, és húzni kezdte.

-         Várj! – szólt rá Luna. – Itt a klubhelységünk bejárata, ide biztosan nem jön.

-         A klubhelységeteké?

-         Igen. Ha nem haragszol, nem mondom meg, hogy pontosan hol, de ide nem jöhet. – nyugtatta meg a fiút.

-         Akkor jó.

Harry és Luna sokáig beszélgettek, és csak azért hagyták abba, mert Harry látta Lunán, hogy nagyon fáradt.

-         De igen. Menjél aludni, nehogy miattam legyél fáradt. Szerintem, úgyis mindjárt felkel a nap, és nem pihenhetsz sokat. – unszolta barátnőjét és kedvesen megcsókolta.

-         Na jó… - felelte a lány és ásított egy hatalmasat. – Ö… Jó reggelt, vagy nem is tudom!

-         Neked is! – válaszolt mosolyogva Harry, és újra megcsókolta. – Kellemes pihenést, aludj jól, és álmodj szépeket!

-         Köszi, te is!

Harry megpróbálta megkeresni a Kövér Dáma portréját. Nagyon örült, hogy beszélhetett Lunával, de nagyon fáradt volt. Amint megtalálta a klubhelységet, levette a köpenyt, és felment aludni.

*

Reggel nagyon kimerült volt. Ezt persze mindenki látta rajta, de ő csak Ronnak és Hemrionénak mondta el, hogy mit csinált az éjjel. A beszámoló alatt jutott eszébe Piton és a titokzatos nő… aki ismerte az anyját. A nagyteremben viszont nem volt semmi újdonság. Nem volt ott a nő, és Piton is megszokott modorában ült a helyén.

Még két hét volt a tanévből. Hamarosan megkezdődnek a vizsgák. A három jóbarát tanult egy keveset, de nem különösebben készült a vizsgákra. Csak Hermione nyaggatta a fiúkat a készüléssel, de ők hallani sem akartak erről.

-         Meg fogtok bukni! – mondta újra és újra.

-         Nem fogunk! Nem vagyunk olyan buták, mint amilyennek hiszel! – vágott vissza Ron, akinek épp elege lett a lány prédikálásából.

-         Csak szeretném, ha jövőre is osztálytársak lennénk. – mentegetőzött a lány.

-         Jól van, akkor mondok neked valamit. Szerinted miért nem tanul senki a vizsgákra? – tapogatózott Harry.

-         Mert lusták, mint ti.

-         Nem. Amikor nem voltunk itt Dumbledore mondta, hogy elmaradnak a vizsgák.

-         És te ezt honnan tudod? És én miért nem tudtam? – kérdezte felháborodva.

-         Luna mondta tegnap. Neked meg nem akartam mondani, mert tudtam, hogy ki fogsz borulni. – vonta meg a vállát Harry, de bűnbánóan nézett a lányra.

-         Jól van. – mondta, és a fiúk meglepetésére eldobta a könyveit. – Nem megyünk le Hagridhoz?

-         De… - felelték, de szinte szóhoz sem jutottak.

Kimentek a birtokra. Kellemesen meleg volt. Örültek, hogy a tanárok most már nem adnak annyi házi feladatot és van bőven szabadidejük. Bekopogtak Hagridhoz. Az óriás ajtót nyitott.

-         Már azt hittem, hogy el vagyok felejtve. Hogy vagytok? Elmesélitek, hogy mi történt? – kérdezte.

-         Nagyon jól vagyunk, köszönjük. Persze, lemeséljük…

Beszámoltak mindenről. Hagrid figyelmesen végighallgatta őket. Nem firtatta a témát, inkább a gyerekek tanulásáról, kviddicsről beszélgettek. Estefelé Hagrid visszakísérte őket a kastélyba, ahol elmentek vacsorázni.

-         Jó estét mindenkinek! Van néhány mondanivalóm. – állt fel Dumbledore a tanári asztaltól. Mindenki elhallgatott, senki nem értette, mit akarhat, mert évközben nem szokott bejelentéseket tenni. – Nos, úgy döntöttünk, hogy a tanév további részében nem kell tanulnotok, hanem pihenhettek. – a hírt döbbent csend követte, ami fokozatosan hangosodott, majd mindenki tapsolni és ujjongani kezdett. Az igazgató megvárta, míg elhalkult mindenki. – A másik dolog pedig az, hogy a hétvégén roxmortsi kirándulást tervezünk. Ide tanári felügyelettel mehettek. Akik menni szeretnének, azok jelentkezzenek a házvezető tanáruknál! Akkor jó étvágyat!

Harryék meg voltak teljesen lepve, de ennek ellenére nagyon örültek. Ők nem akartak lemenni a faluba, beszélgetéssel, és sétálgatással akarták tölteni az időt. Rajtuk kívül viszont mindenki arról beszélt, hogy mi mindent fognak csinálni Roxmortsban.

Vacsora után a klubhelységben beszélgettek.

-         Ha ilyen sokan mennek Roxmortsba, akkor sok tanár is megy, tehát szinte egyedül leszünk az egész kastélyban. – mondta Ron.

-         Igen, erre én is gondoltam. Attól félek, hogy Piton itt marad…

-         És? Nekünk nem kell találkoznunk vele. – vont vállat Ron.

-         Én szerintem megkérem Lunát, hogy ő is maradjon itt. – szólt közbe Harry.

-         Ez jó ötlet. Legalább jobban megismeritek egymást.

-         Eléggé ismerjük egymást. – bosszankodott Harry.

-         Igen, persze… - felelte bujkáló mosollyal Hermione.

-         Harry… nem mennél most megkérdezni? – súgta oda Ron Harrynek és Hermionéra nézett. Harry értette a célzást, és bólintott.

Szó nélkül kiment a portrélyukon és a Hollóhátasok klubhelysége felé vette az irányt. Pontosan nem tudta, hogy az hol van, de arra ment, mint múlt éjszaka. Ám nem kellett végigmennie, mert Luna épp felé sétált.

-         Szia Harry!

-         Szia!

-         Mit csinálsz te itt? – kérdezte meglepődve.

-         Meg szeretném kérdezni, hogy a hétvégén mész-e Roxmortsba.

-         Miért, te mész? Nincs sok kedvem menni. – vont vállat.

-         Akkor jó, mi sem megyünk. Szeretném, ha… velem töltenéd a hétvégét… - motyogta zavartan Harry.

-         Örömmel. – felelte mosolyogva a lány.

-         Nagyszerű!

Ezek után megbeszélték, hogy mikor és hol találkoznak.

*

Eljött a szombat. Harry és Luna az előcsarnokban találkoztak. Roxmortsba induló diákokat McGalagony, Flitwick, Lupin és Hagrid kísérte, így Harryék nagy bánatára Piton még ott volt. Dumbledorenak is el kellett mennie Roxmortsba, de indulása előtt még védő varázslatokat szórt a kastélyra, amik helyette is védik a bent lévőket. Harry és Luna körbejárták a kastélyt, és kedvesen beszélgettek. Ezalatt Ron és Hermione a klubhelységben töltötték az időt. Már kezdett esteledni, így Harry visszakísérte barátnőjét a klubhelységhez, ahol kedves csókkal elváltak. Harry elindult a klubhelység felé, de teljesen máshol jártak a gondolatai. A mai napon rájött, hogy mennyire szereti Lunát, és hogy nem tudná, hogy mi lenne vele nélküle. Beszélgettek Siriusról, és hogy Harry kezdi egyre inkább elfogadni a halálát. Ajtónyikorgásra eszmélt fel. Nem a Griffendél-toronynál volt, hanem egészen máshol. Az alagsorban, és Piton pincéje felé közeledett.

-         Mit csinál itt, Potter?

-         Semmit, tanár úr. A klubhelységbe megyek. – felelte őszintén.

-         Ha jól emlékszem, akkor az pont a másik irányban van. – vonta fel a szemöldökét. – Menjen fel!

-         Igen, tanár úr. – bólintott Harry, és megfordult. Ahogy újra elhaladt az ajtó előtt, egy nő hangját hallotta.

-         Igen, miniszter úr, köszönöm.

Harry gyorsan továbbment, Piton így is nagyon furcsán nézett rá. Felrohant a klubhelységbe, de barátai nem voltak ott. Rájött, hogy miért nem: már elmentek vacsorázni. Újabb sprintbe kezdett, a nagyteremben már ott volt mindenki, azok is, akik a faluban töltötték a napot. Piton még nem volt ott – ezt Harry rögtön észre vette és szóvá is tette. Azt is elmondta, hogy hallott egy nőt beszélni, és arra gyanakszik, hogy ugyanaz a nő volt, akit múlt éjjel látott.

Piton késve megérkezett, de nem volt egyedül. Jött mögötte egy hosszú, fekete taláros személy is. Harryék már tudták, hogy kit rejt a csuklya. Mindketten a tanári asztalhoz mentek, Piton valamit magyarázott Dumbledorenak, aki bólogatva hallgatta. Pár perces kíváncsi csend után az igazgató egy széket intett magához, és a nő arra ült le. Levette a csuklyáját, így mindenki rájött, hogy egy nő. Egy gyönyörű nő. Csillogó, hosszú, hullámos barna haja volt, hatalmas zöld szemei. Harry nem is tudta elképzelni Halálfalóként. A döbbenet elmúltával mindenki folytatta az evést. Amikor mindenki befejezte az evést, Dumbledore jó éjszakát kívánt, de nem mutatta be a furcsa nőt.

Harryék felballagtak a klubhelységbe, és ahogy mindenki más is találgatni kezdték, hogy ki lehet a nő.

-         Lehet, hogy Piton szerelme. – vetette fel Hermione.

-         Ja, persze. Piton és a szerelem… - felelte gúnyosan Ron.

-         Ez rólad is elmondható. – vágott vissza mosolyogva a lány.

-         Ezt meg hogy érted? – kérdezte vicces-komolyan Ron és megcsókolta a lányt.

-         Lehet, hogy tényleg az. De nem tudom. Olyan érzésem van, hogy teljesen más, mint akinek mi gondoljuk. Ismerte anyát és szerintem barátok is voltak. De Piton meg ki nem állhatta az összes Griffendélest. Mindegy, én nem értem.

-         Harry! Mi van, ha egy rokonod? – tette fel a kérdését Ron.

-         Nem, az lehetetlen. Minden rokonom halott… – felelte szomorúan, és Siriusra gondolt. – most már. – barátai együttérzően néztek rá.

Még sokáig találgatták a titokzatos nő kilétét, de nem sokra jutottak. Ron és Hermione elmélete veszekedésbe torkollott, és Harry jobbnak látta, ha hagyja őket. Kiment a portrélyukon, és saját gondolataiba merült. Lupin irodája előtt haladt el, ahonnan két férfi hangját hallotta. Dumbledore és Lupin beszélgetett. Nem akart hallgatózni, tudta, hogy úgyis meg fogja tudni, amiről beszélgettek, ezért továbbindult, de hallotta, hogy Dumbledore kinyitja az ajtót és így szól:

-         Akkor holnap reggel indulsz?

-         Igen, minél előbb, annál jobb. – hallotta Lupin hangját.

-         Rendben. Ó, szervusz Harry! – köszönt mosolyogva az igazgató. – Mit csinálsz erre ilyenkor?

-         Jó estét, igazgató úr… én csak… sétáltam.

-         Értem, gyere be… - felelte, és visszament a szobába, Harry követte. Becsukta maguk után az ajtót.

-         Elmegy, tanár úr? – kérdezte döbbenten Lupint.

-         Igen, dolgom van.

-         Rendbeli feladata van, és azt kell elintéznie. – magyarázta az igazgató.

-         És meddig lesz távol?

-         Elég sokáig… Nagyon sok dolga lesz, és eléggé el fog húzódni. Talán egy vagy két évig.

-         Két évig?! – kérdezett vissza megsemmisülten. – Mit kell tennie? Mi tart ilyen sokáig? És ki lesz a sötét varázslatok kivédése tanár? És ki lesz velem a kúrián? – tette fel kétségbeesett kérdéseit Harry.

-         A feladatát nem mondhatom el, de ígérem, elmondom, ha úgy érzem, hogy tudnod kell. Hogy ki lesz a tanár, azt még nem tudom, de ez az ami a legkevésbé izgat. Azt hiszem Dursleyéknél kell töltsed a nyarat, mert Mordon egyedül nem tud vigyázni rád.

-         De… és a többi Rend-tag? Ők ott fogják megtartani a megbeszéléseket?

-         Ott, de nem lesznek végig a kúrián, mindenkinek rengeteg dolga lesz.

-         És Dursleyéknél ki fog rám vigyázni? Hiszen azok a dementorok is oda tudtak jönni…

-         Lesznek auorok a környéken, biztonságban leszel, emiatt ne aggódj.

-         Nem a saját biztonságomért aggódom… Ron és Hermione hol lesznek?

-         Az Odúban. Amint lehet, te is odamész, de az első hetet mindenképpen a nénikédéknél kell töltened.

-         De jó… - mondta Harry minden lelkesedés nélkül.

-         Gyere, menjünk vissza a klubhelységetekbe. – mondta Lupin.

-         Igen menjetek. Remus, köszönj el a gyerekektől, utána légy szíves gyere be az irodámba. Megbeszéljük a feladatodat.

-         Rendben.

-         Jó éjszakát, igazgató úr! – köszönt el Harry.

-         Neked is, Harry. Akkor majd az irodámban. – biccentett Lupin felé, és kiment a szobából. Harry és Lupin követték, de ők a Griffendél-torony felé mentek.

Útközben nem beszélgettek, de Harry meg akart kérdezni valamit. Már majdnem a Dámánál voltak, mikor rászánta magát.

-         Tanár úr… ki az a nő, aki vacsoránál Pitonnal jött? – kérdezte óvatosan.

-         Egy régi ismerősünk. – felelte, de rá sem nézett a fiúra. - Ő is idejárt, a Roxortba. Mardekáros volt, de sokan furcsállták ezt, mert nem úgy viselkedett, mint a Mardekárosok általában.

-         Miért, mit csinált? – kérdezte kíváncsian. Remélte, hogy most megtudja, amit akar.

-         Hát… beszélt másokkal is, nem csak a Mardekárosokkal és nagyon kedves is volt. De…

-         De Halálfaló lett. – fejezte be Harry. Rájött, hogy elszólta magát, de nem jutott eszébe semmi elfogadható magyarázat.

-         Igen… ezt honnan tudod? – kérdezte megdöbbenve a tanár, és megállt, a portrétól alig néhány méterre.

-         Hát… ö… izé… nem tudom. Az a fekete csuklya…

-         Hol és mikor hallottad?

-         Mindegy, nem fontos… - tért ki a válasz alól és elindult a portré felé, de Lupin egy pillanat alatt megállította.

-         De igen, fontos. Hol hallottad? Kérlek, válaszolj! – szemei aggodalommal voltak tele.

-         Piton és ő beszélgettek, és hallottam. – felelte vonakodva.

-         És mit hallottál még?

-         Tudom, hogy ismerte anyát, és hogy Pitonnal is jóban van. De nekem ez valahogy nagyon nem áll össze. – vakargatta a fejét. Érezte, hogy Lupin nem haragszik rá, és azt is, hogy van még valami, amit nem tud, pedig kellene.

-         Mondtam, hogy furcsa volt Mardekárosnak. Mikor beszélt Pitonnal? És te hogy kerültél oda? – kérdezte, és szeme furcsán csillogni kezdett és különös mosolyra húzódott a szája, amit Harry még sosem látott, de biztos volt benne, hogy diákkorában is ilyen arcot véghatott, amikor valami csínyre készültek.

-         Ez hosszú történet…

-         Nem baj, van időnk, mondd el.

-         Hát jó… - felelte, és belekezdett a múlt esti történetbe. Amikor ott tartott, hogy Piton elkísérte a nőt, azt mondta, hogy utána azonnal visszament a klubhelységbe.

-         Értem. Tehát tegnap érkezett. Tudnám, hogy miért nem szólt hamarabb… Gyere, menjünk be. El szeretnék Rontól és Hemrionétól is köszönni.

Bementek a portrélyukon, a klubhelység tele volt diákokkal. Mindenki meglepődött a tanár láttán, főleg amikor odament Ronhoz és Hermionéhoz.

-         Sziasztok. El akartam köszönni tőletek, mert most elég sokáig nem fogunk találkozni.

-         Miért? – kérdezték döbbenten. A vitájuknak úgy tűnt, hogy már réges-régen vége szakadt.

-         Feladatom van a Rend számára. – súgta a fülükbe.

-         És meddig nem lesz itt?

-         Egy-két évig. Titeket már biztosan nem tanítalak. Sajnos ez van. Harry elmond mindent, de nekem most mennem kell Dumbledorehoz. - Lupin Harryre nézett, aki rövid habozás után átölelte a tanárt, majd Ron és Hermione is követte a példáját. – Ugyan már! Hiszen találkozunk még! – próbálta vigasztalni őket, de hangja furcsán csengett, amitől Harry megijedt.

-         Mit kell tennie? Kérem, mondja el!

-         Nem, nem lehet. Majd az igazgató elmondja, ha akarja. Hát akkor… Majd írok, rendben?

-         Igen, az jó lesz.

-         Szervusztok, és nagyon vigyázzatok magatokra. Holnap reggel indulok, ezért már nem találkozunk.

-         Viszlát, és ön is vigyázzon! – mondták együtt, és szomorúan lehuppantak a fotelekbe. Lupin kiment a klubhelységből.

-         Hova megy Lupin? Miért köszöntetek így el tőle? – kérdezte Neville.

-         Jövőre már nem fog tanítani. – felelte szomorúan Hermione.

-         Miért? Jaj ne… meg fogok bukni…

-         Ugyan, majd segítünk. Remélem normális ember jön a helyére. Azt nem tudjuk, hogy miért. – füllentette Harry. Jobbnak látta nem beszélni a Rendről.

Aznap éjjel nehezen aludtak el. Harry úgy érezte, hogy minden ellene van. Sirius meghalt, Voldemort ismét elmenekült, és most Lupin is elment, neki meg vissza kell mennie Dursleyékhez. De annak örült, hogy az Odúba fog menni, amint lehet. Szép lassan elnyomta az álom, de félt a holnaptól, félt, hogy nem látja többet Lupint. Úgy érezte, hogy azt már nem élné túl.