-         Ron! – akarta mondani, de helyette valami kellemes földöntúli hangot adott ki.

„Hát sikerült!”- gondolta azonnal. „De hogy kell visszaváltozni?Ajaj!” Ron is felkelt. Azonnal rájött, hogy mi történt. Pár perc múlva újra ember volt.

-         Ha emberi életet szeretnél élni, és még ma lemennénk reggelizni annak örülnék. – mondta nevetve Ron. Harry újra „megszólalt”. – Ja, hogy nem tudod hogyan. Gondolj magadra!

Harry így tett. Magára gondolt, amint reggelizik.

-         Ron! Sikerült!!! Ez nagyon jó! De McGalagony azt mondta, hogy kell még valami hozzá.

-         Jó reggelt! – köszönt Lupin, aki a fiúk hangoskodására ébredt fel. Dean, Seamus és Neville már rég nem voltak a szobában, úgyhogy nem láttak semmit. – Mit történt? Mi ez a ricsaj?

-         Át tudunk változni! Megpróbálom megint! – kiabálta Harry, mintha a tanár a világ másik végén lenne. Erősen egy főnixre koncentrált, majd trillázó hangot hallatva megszólalt. Azt akarta kérdezni, hogy sikerült-e. Lupin meglepődött, de mégis elismerő arcát látva arra következtetett, hogy igen.

-         Hát ez nagyszerű! – mondta elismerően a tanár. Ron is átváltozott kutyává, mire belépett Hermione, mint ember.

-         Jó reggelt! Szóval nektek is sikerült? Ez nagyon jó! – mondta és ő is átalakult.

-         Kár hogy nekem ez csak teliholdkor megy. – jegyezte meg nevetve Lupin. McGalagony ekkor futva belépett a szobába.

-         Mi folyik itt? Granger, Weasley, Potter! Azonnal változzanak vissza! – kiáltotta a tanár. Harryék azonnal emberalakot öltöttek. – Örülök, hogy sikerült, de ez egyelőre még tilos önöknek! – mondta, de hangjában nem düh, hanem elismeréssel vegyes aggodalom csendült.

-         Igen, persze. Elnézést. – mondták együtt.

-         Tanárnő! Miért mondta, hogy szükségünk van még valamire, ahhoz hogy sikerüljön?

-         Azért, mert szükség is volt. Méghozzá ahhoz, hogy egy éjszaka alatt átváltozzanak, ami csak úgy sikerülhetett, hogy hittek magukban.

-         Értem.

-         Most pedig menjenek le enni.

A gyerekek vidáman kifutottak és lementek a nagyterembe. Ott már nem beszélhettek, mert mások is megtudták volna, hogy mit tanított nekik McGalagony. Harry a tanári asztal felé nézett. Piton nem volt ott. Ezen pár percig gondolkozott, majd Dumbledoreral egymásra néztek. Az igazgató elismerően rámosolygott. „Tehát tudja, hogy sikerült” – gondolta, majd ő is visszamosolygott és bólintott. Piton bejött a terembe és leült a helyére és mohón enni kezdett.

- Szerintetek hol volt? A klubhelységben sem láttam őrködni.

- Biztos elaludt. – vont vállat Ron.

- Aha, lehet. Vele lesz most óránk, nem?

- Igen, méghozzá dupla. – felelte Ron.

A reggelit hamar befejezték. Lementek a pinceterembe, ahol a Mardekáros banda már várta őket.

- Mi van Ragyásfej?

- Inkább vagyok „Ragyásfej”, mint lenyalt hajú görény. – szólt vissza Harry. Barátai jót nevettek, majd mind bementek a terembe. Piton pár perc múlva belépett a terembe. Mint minden órán most is felírta a táblára a hozzávalókat és járkálni kezdett a padok között. Neville főzete pár perc múlva felrobbant és szét marta a padokat táskákat, mindent, de a diákok bőrével nem történt semmi, pedig jócskán ment mindenkire.

- Gyertek, vegyétek be az ellen főzetet, különben szétmarja a szerveiteket!- kiáltotta Piton.

 Mindenki ivott a főzetből. Nevillet jól leteremtette, hogy hogy lehet ilyen ügyetlen, és húsz pontot levont a Griffendéltől.

- Úgy tűnik kezd visszaváltozni Piton. – suttogta Ron

- Igen, ahogy Lupin megjósolta. – tette hozzá Harry.

- Trelawney örült volna, ha mi is ilyen jóstehetségek lettünk volna. – mondta Ron nevetését visszatartva.

Piton közeledett feléjük. Megállt szemben velük. Hosszú néma, ám annál kínosabb percek következtek, majd a tanár továbbment.

-         Ez a nézés… pont olyan volt, hogy Na most megmutattam!, nem? – súgta barátjának Harry.

-         De… nagyon is. Félek, hogy ismét tartanunk kell tőle.

-         Aha…

-         Miért kezdi megint? – kapcsolódott be a társalgásba Hermione.

-         Nem tudom… de inkább folytatja. Mi lesz így az aurorképzővel? – kérdezte aggodalmasan Ron.

-         Jaj Ron! – mondta Hermione, annyira hangosan, hogy Piton meghallotta.

-         Granger kisasszony! Weasley! Potter! Miről társalognak, ahelyett, hogy a főzetükkel foglalkoznának? Vagy már készen vannak?

-         Nem… Elnézést tanár úr. – felelte Hermione és folytatta a munkát.

Piton megfordult és a tanáriasztal felé vette az irányt.

-         Nem vont le semmit. Hála az égnek! – suttogta Ron.

-         Tíz pont a Griffendéltől! Ha jól emlékszem szóltam már egyszer.

Ron dühös pillantást vetett Pitonra. Óra után szinte menekültek a teremből.

-         Szerintetek mitől ez a nagy fordulat?

-         Lehet, hogy valami rosszat csináltunk. Nem tudom.

-         Gondolkozzunk! Piton azt mondta fegyverszünet van, de Lupin szerint szeret minket. Azt hiszem el kellene kezdenünk nyomozni, nem? – kérdezte csillogó szemmel Hermione.

-         Szerintem faggassuk ki Lupint, és ha nem mond semmit, akkor bekeményítünk.

-         Jó, de mit értesz bekeményítés alatt?

-         Csak annyit, hogy kihallgatjuk, vagy őt, vagy Pitont. Érdekel ez a dolog!

-         Engem is, de valahogy nem szeretném Lupint kihallgatni. Bízik bennünk.

-         Szerintem most mi vagyunk neki a barátai. Harryben biztosan Jamest látja.

-         Lehet, de nem lehet, hogy engem lát? Egyedi szeretnék lenni, nem egy másik ember bőrébe bújva szeretnék élni.

-         Úgy értettem, hogy annyira szeret, mint az apádat.

-         Az mindjárt más.

-         Milyen óra lesz? – kérdezte Ron.

-         Sötét varázslatok kivédése.

-         Akkor megkérdezzük Lupint?

-         Ne, szerintem este ráér.

-         Jó, szerintem is.

Már mentek is órára. Lupin újabb védővarázslatot tanított nekik. Óra után elmentek ebédelni és már csak egy bűbájtanuk volt, ami után már mentek is a klubhelységbe. Nekiálltak a leckéknek. Este lementek a nagyterembe vacsorázni, de valaki nem volt ott.

-         Hol van Lupin? –kérdezte Harry.

-         Nem tudom, de a toronyban sem volt.

-         Oh… ma telihold van! Nézzétek! – mutatott fel az elvarázsolt mennyezetre Hermione.

-         Hát akkor ma nem kérdezzük ki. – mondta kissé megkönnyebbülve Ron.

-         Ami mondjuk nem is baj. – tette hozzá Harry.

-         Titeket nem érdekel, hogy Pitonnak miért vannak ilyen hangulat változásai?

-         Biztos történt valami, amitől boldog lett és átment kedvesbe, most viszont rossz híreket kapott és újra a régi. Biztosan nem nagydolog az egész és csak mi fogjuk fel annak a rejtélymegoldási-mániánk miatt. Ennyi! – felelte vállvonogatva Ron.

-         Egyetértek. – helyeselt Harry.

-         Nem tudom… Lehet.

Nem fejtegették tovább a dolgot, de amikor Lupint a hálóteremben sem találták gyanút fogtak.

-         Ez már felettébb furcsa, nem gondoljátok? – kérdezte Hermione.

-         De igen. Eddig minden teliholdas éjszakát itt töltött. Most hol lehet?

-         Á a jómadarak. Miért nem alszanak?

-         Elnézést tanár úr, nem tudja hol van Lupin professzor?

-         De, éppenséggel tudom, de maguknak semmi köze nincs hozzá. Menjenek aludni.

-         De ugye jól van?

-         Azt mondtam menjenek aludni! – ismételte Piton.

Mindhárman elmentek a saját szobájuk felé.

-         Szerinted Piton csak nyugtalanítani akart minket vagy…?

-         Tuti, hogy azért csinálja, hogy minket szekáljon. Ez egyértelmű. De hol lehet Lupin?

-         Nem tudom.

-         Aludjatok már, mert Piton megint bejön és levon még pár pontot! – hallották Nevillet.

-         Ezt hogy érted?

-         Az előbb is bejött és levont tíz pontot, amiért jó éjszakát kívántam.

-         Maguk nem értenek a szóból? Hát jó…

-         De tanár úr! – szólt közbe Harry.

-         Semmi de! Büntetőfeladatot kapnak!

-         Miért? Mit ártottunk magának? – kérdezte feldúltan Ron. Most ki akart állni magáért.

-         Ötven pont a Griffendéltől és mindkettőjük büntető feladatot kap! És a kérdésére nem vagyok köteles válaszolni. – mondta dühösen, majd távozott.

-         Remek! – mondta Ron. – Remek! – most már hangosabban. – Most mondd meg! Normális?

-         Gyere Ron! Aludjunk, különben már teljesen mínuszban lesz a ház. – noszogatta barátját. Ron hagyta, hogy Harry az ágyára ültesse. – Nyugi. Nem éri meg felhúzni magadat. – bár ennek arca épp az ellenkezőjét tükrözte. – Aludjunk, jó?

-         Jó.

Harry még sokáig azon gondolkozott, hogy mi üthetett Pitonba, de végül rájött, hogy fölösleges találgatnia, úgy se jön rá. Ez után Lupin miatt izgult. Vajon hol lehet? Talán valami baja esett? Inkább megrázta magát és megpróbálta kiüríteni a fejét, majd nyugtalan álomba merült.