Ebéd után lelkesen, de mégis szorongva elindultak a szoba felé.

-         Még azt sem tudom, hogy mivé változzam. – mondta nyugtalanul Harry.

-         Szerintem ma még csak elmélet lesz. – mondta Hermione. – Én macska szeretnék lenni, az biztos.

-         Én meg kutya. – mondta nevetve Ron. Hermione értette a célzást.

-         Erős macska leszek, jó nagy karmokkal. – vágott vissza.

-         Jól van, csak vicceltem. Bár lehet, hogy kutya leszek, mert más ötletem nincs.

-         Én arra gondoltam, hogy valami varázslény legyek. Mondjuk főnix, vagy nem tudom.

-         Az jó! Legyél az. Valahogy mintha illene is hozzád.

-         A pálcámban is főnixtoll van. – jegyezte meg Harry. – Méghozzá Fawkesé.

-         Dumbledore madaráé? – kérdezték meglepődve.

-         Igen. – mondta, majd suttogóra fogta a hangját. – Eddig nem mondtam el, de Voldemort pálcájában is ugyanilyen toll van és az is Fawkesé.

-         Különös. – felelte Ron.

-         Ollivanders is ezt mondta. Meg azt, hogy nagy tetteket fogok véghez vinni.

-         Igen ezt tapasztaljuk. – mondta nevetve Hermione. – Nem tudom, Harry, de szerintem ez a sebhely miatt van.

-         Igen, valószínűleg.

Ezzel lezárták a beszélgetést, mert megérkeztek a teremhez. McGalagony már várt rájuk.

-         Elnézést tanárnő. – mondta a három barát.

-         Elnézem. Fáradjanak be! – tessékelte a gyerekeket.

Mindannyian leültek. McGalagony belekezdett az órába.

-         Lupin professzor tájékoztatott róla, hogy animágiát szeretnének tanulni. – Harryék némán bólintottak. – Akkor elkezdjük az elméleti részt, és miután úgy látom, hogy felkészültek, megpróbálják a gyakorlatban is. Mennyit tudnak az animágiáról? Felteszek pár kérdést, és kérem, hogy jelentkezzenek, majd válaszoljanak. Ne csak Granger kisasszony kezét lássam a levegőben. Nézzük! Animágia. Milyen varázslatról beszélünk? – mindhárman jelentkeztek. – Weasley!

-         Ez egy olyan varázslat, amivel egy általunk kiválasztott állattá változhatunk.

-         Helyes. Miért lehet veszélyes? Potter!

-         Mert ha félresikerül, akkor nem lehet helyrehozni.

-         Igen, és milyen, amikor nem sikerül? – mondta és Harry felé bólintott.

-         Több fajtája is lehet. Például jobbik esetben a varázsló egész életére állat marad, rosszabbik esetben félig alakul át.

-         Helyes. Melyik faj alakult ki ezzel a „balesettel”?

Mindhárman gondolkozni kezdtek. Hermione bátortalanul feltette a kezét.

-         Tessék! – szólította fel McGalagony.

-         Talán a… kentaurok?

-         Igen, helyes! – mondta a tanárnő és elmosolyodott. Ezek a lények eleinte varázslók voltak, körülbelül ezer éve alakultak ki. Egy varázsló akkor próbálta legelőször megtanulni ezt a varázslatot, és lóvá akart változni. Amint azt gondolhatjátok nem sikerült neki. A szerelme is megpróbálta, de neki se sikerült és így élték tovább az életüket. Mostanra már megnőtt a számuk, de a Sötét Nagyúr hatalomra kerülése idején rengeteget megöltek közülük. Kicsit eltértünk az óra anyagától. Hogyan hozható létre sikeres transzformáció? Weasley!

-         Nagyon erősen kell koncentrálni az állatra, amivé változni szeretnénk. Ha pár másodpercig nem gondolunk másra, csak arra az állatra, akkor sikerül felöltenünk az alakját.

-         Pontosan. Látom alaposan felkészültek, annak ellenére, hogy nem volt még óránk.

-         Tanárnő. Mindhárman rengeteget olvastunk az animágiáról, és szerintem csak azért tudunk ennyit, mert ez különösen érdekel minket. – szólalt meg Hermione.

-         Igen, ezt több mint valószínűnek tartom. Az órának hamarosan vége. Az a házi feladatuk, hogy próbáljanak arra az állatra gondolni, amivé változni szeretnének, minél több ideig egyfolytában. Átváltozni még nem fognak tudni, mert ehhez még szükségük van valamire. Azt nem mondom meg mire, mert ismerem magukat. Akkor most vége az órának. Jöjjenek, visszakísérem önöket a klubhelységbe.

Harryék felálltak és követték a tanárt. Útközben Harry megkérdezte a tanárnőt hogy sikerülhet-e nekik a varázslat.

-         Ha nem sikerülhetne, nem tanítanám maguknak.

Harry örült, hogy van rá esély, hogy sikerüljön a dolog és megpróbált csak egy főnixre gondolni. Már épp hat másodperce gondolt rá, amikor McGalagony rászólt.

-         Potter! Itt vagyunk. Menjen be, és csinálja a házi feladatait! – utasította a tanár, majd elment.

-         Elnézést. – mondta a fiú. – Viszlát! – köszönt el és belépett a klubhelységbe.

-         Miért voltál annyira elbambulva az előbb? – kérdezte gyanakvóan Hermione.

-         Csak a leckét csináltam.

-         És? Hogy sikerült?

-         Hat másodpercig csak a madárra gondoltam, de aztán McGalagony közbeszólt.

-         Az egész jó. Na gyerünk leckét írni! Pitonnak kell kéttekercses dolgozatot írni az igazságszérumokról.

-         Biztos nem haragszik meg, ha nem csináljuk meg. Hiszen olyan kedves. – rántotta meg a vállát Ron.

-         Biztos ebben, Weasley? – kérdezte egy hátborzongató hang. Piton lépett a klubhelységbe.

-         Jó napot tanár úr. – köszönt ijedten Ron. – Én csak azt mondtam, hogy nagyon kedves és…

-         Igen, igen hallottam. Kellemes tanulást, és legyen kész minden házi feladatuk. Este ellenőrzöm. – mondta és kiment.

-         Fantasztikus! Le is ellenőrzi. Szerintem még segíteni is fog. Ha meg elrontottunk valamit elmagyarázza.

-         Nem tudom… szerintem, kicsit bedühödött a megjegyzésedtől, és azt ellenőrzi le, hogy készen van-e, nem azt, hogy jó-e. – mondta Harry.

Nekiálltak a leckeírásnak. Vacsorára be is fejezték. Már épp indultak, amikor Lupin bejött értük. Lekísérte őket a nagyterembe. Közben a különóráról beszélgettek. Lupin megjegyezte, hogy McGalagony úgy gondolja, hogy szükségük lesz az animágiára, és csak ezért vállalta el az órákat, különben nem tartja helyesnek a dolgot.

Vacsora alatt vidáman beszélgettek. Amikor a klubhelységbe értek, már el is felejtették Piton ígéretét. A tanár ott ült, ahol ők tanultak délután.

-         Mutassák a leckéiket! – mondta.

Harryék odaadták a pergamenjeiket. Piton átnézte őket, majd újra megszólalt.

-         És hol van a jóslástan és Granger kisasszony, a maga számmisztikáját sem látom.

-         Azt leadtuk. – mondták a fiúk.

-         Én is leadtam.

-         És milyen órán voltak helyette? – kérdezte gyanakodva.

-         McGalagyonnyal voltunk…-kezdte Ron

-         Korrepetáláson.- fejezte be gyorsan Harry.

-         Értem. És az a házi feladatuk hol van?

-         Írásbeli nem volt, csak gyakorolni.

-         Akkor mutassák!

-         Perselus! Majd én leellenőrzöm, hogy jól csinálják-e. Dumbledore professzor hivatja. – hallották életmentőjük hangját, aki McGalagonyban nyílvánult meg.

-         Rendben.- biccentett Piton, majd elsietett.

-         Köszönjük! – mondták együtt.

-         Szívesen. Épp kérni akartam önöket, hogy erről senkinek ne beszéljenek. Mit mondtak Piton professzornak?

-         Azt, hogy korrepetáláson voltunk.

-         Rendben. Ez maradjon is így. Gyakoroltak már?

-         Igen. – mondta Hermione. – Én egész vacsora alatt egy macskára gondoltam.

-         Szóval ezért voltál olyan csendben. – jegyezte meg Harry.

-         Helyes. Önök?

-         Én akkor amikor visszakísért ide. Akkor pár másodpercig sikerült, de abba kellett hagynom, mert ön szólt, hogy megérkeztünk.

-         Elnézést. – mondta McGalagony. – És ön Weasley? Weasley!

-         Bocsánat… én éppen most… gondoltam egy kutyára.

-         Rendben. Éjjelente próbáljanak úgy elaludni, hogy az állatra gondolnak.

-         Tanárnő! Nekem elzárkózás miatt üres fejjel kell elaludnom, legalábbis Piton professzor azt tanította.

-         Ha arra az állatra gondol, akkor sem tudja megszállni Voldemort, megnyugodhat. Mivé akar változni? Weasleytől és Grangertől már hallottam, de öntől még nem.

-         Főnixé.

-         Ez nagyon hasznos dolog.

-         Ha sikerül, akkor a varázsképességeim ugyanúgy meglesznek, mint egy igazi főnixé?

-         Igen. Ugyanúgy lángra lobban, amikor már érzi, hogy a halálán van és ugyanúgy újjá is születik. De ha önt például eltalálja egy halálos átok, akkor nem fog újjászületni.

-         Értem.

-         Menjenek aludni! Már elég késő van.

-         Jó, de kérdezhetek még valamit?

-         Persze.

-         Miért hivatta az igazgató a tanár urat?

-         Nem hivatta. Ez egy apró hazugság volt, azért, hogy hagyja önöket. – felelte szégyenlősen a tanárnő.

-         Jó volt. – jegyezte meg Ron.

-         Menjenek!

Így hát a három jó barát felment a hálókörletébe és lefeküdt aludni. Harry egy főnixre gondolt, majd hirtelen elaludt.