Piton egyre furcsábban bánt mindenkivel, nem csak Harryékkel, de más tanulókkal is a Hollóhátból és a Hugrabugból. Saját házát viszont nem kímélte.

A három jóbarát most éppen a klubhelységben írta a mágiatörténet leckéjét, úgy ahogy.

- Hermione! Nagyon-nagyon szépen kérlek! – kérlelte a lányt Ron, immáron századszorra.

- Nem, Ron! Tanulj! Nem olyan nagy dolog!

- Neked nem. – motyogta a fiú. Már három órája a leckéjével szenvedett.

- Mennyi van még nektek? – kérdezte Harry, aki épp befejezte az utolsó mondatát is.

- Én mindjárt készen vagyok.

- Én is… még két óra és befejezem. – felelte lehangoltan Ron.

- Hermione. – próbálkozott óvatosan Harry. – Tudom, hogy meg kell tanulnia, hogy nincs mindig mellette valaki, hogy segítsen, de a mágiatörténet még nem a világvége.

- De Harry! Hat éve ugyanazt tanuljuk és Ron még nem tudta megjegyezni? Különben pedig nagyon fontos!

- Persze, de annyira nem fog izgatni, hogy mikor volt a koboldfelkelés, miközben Voldemorttal harcolok, lásd be!

- Jó, jó igen. Na mutasd azt a lapot! – mondta Hermione megenyhülve.

- Köszönöm! – mondta vidáman Ron.

Harry mostanában elég sokszor hozta fel a Voldemort témát. Látszott rajta, hogy feszült, és ezért senki nem hibáztathatta. Lementek vacsorázni és utána Lupin rögtön aludni küldte őket. Amikor Harry megkérdezte tőle, hogy miért kell mindig ilyen korán lefeküdni, azt felelte, hogy ha kipihentek, akkor minden könnyebben megy.

Harry nem tudott elaludni. Elővette a Hagridtól kapott könyvet, és azt lapozgatta. A Hold fénye megvilágította a lapokat. Harry megállt egy képnél, ami Siriust, Lupint, az apját és az anyját ábrázolta. Most érezte igazán, hogy mennyire hiányzik a családja. A kép végzős korukban készülhetett, mert a szülei csak akkorra lettek jóban. Mindannyian rámosolyogtak. Az éjjeliszekrényre rakta kinyitva, majd megpróbált elaludni. Nem sikerült. Egyfolytában a harcon törte a fejét. Eszébe jutott a térkép, amit Pitontól kapott. Elővette a ládájából, és olvasni kezdte a használati utasítást. Aszerint kimondja annak a helynek a nevét, aminek az alaprajzát látni szeretné és ráüt a pálcájával. Harry elgondolkozott. Minek szeretné látni a térkpét? A Roxfortét bármikor megnézheti a Tekergők Térképével, másét meg fölösleges lenne tudni. Eszébe jutott valami.

-         A Tiltott Rengeteg. – suttogta, majd megpöccintette a lapot a pálcájával.

Meglepetésére vonalak ezrei futottak szét a lapon és rengeteg mozgó pötty jelent meg rajta: Ronan, kentaur; Goron, kentaur… Minden állat neve és faja. A térkép közepén egy hatalmas pöttyhöz ez volt írva: Aragog, óriáspók. Harry átnézte többször is, de szerencsére egyetlen kígyót sem talált. Ettől kissé megnyugodott. Tovább olvasta a használati utasítást. Ha ráüt a pálcájával, azonnal kikapcsolódik, nem kell semmit mondania, ha másik helyet szeretne, csak ki kell mondania a nevét. Gondolkozni kezdett, egyáltalán nem volt álmos, valamit muszáj volt tennie. Nagyon sok dologra gondolt, de nem hitte, hogy bármelyikek is képes megmutatni a térkép. Mély merengéséből Lupin riasztotta fel.

-         Harry! Harry! Mit csinálsz?

-         Elnézést tanár úr. – fogalma se volt mennyi ideje böngészte a térképet. – Én csak… nem tudok aludni.

-         Tényleg nem. Öltözz fel és menj reggelizni.

-         Reggelizni? Hány óra van?

-         Hét. Jól vagy?

-         Igen, persze… Jézusom! Semmit nem aludtam! – mondta alig hallhatóan, inkább magának.

-         Nem aludtál?

-         Nem, mert tudja nem tudtam kiüríteni a fejem.

-         Min agyaltál annyit? – kérdezte viccesen.

-         Csak… - nem tudott mit mondani. Lupin ekkor észrevette a könyvet a szekrényen és a térképet Harry kezében.

-         Nagyon hiányoznak, igaz?

-         Igen. A szüleimet nem is ismertem, de érzem, hogy velem vannak, pedig mégsem.

-         Azok, akiket szeretünk, mindig velünk vannak. Ezért egy szarvas a patrónusod.

-         Igen, ezt már mondta Dumbledore is.

-         Akkor jó. Most pedig nyomás reggelizni! Velem lesz első órád, nem?

-         Igen, azt hiszem.

Gyorsan felöltözött és lerohant reggelizni. Barátai kérdezgették, hogy hol volt eddig, Ron meg is jegyezte, hogy elég nyúzottnak tűnik.

-         Mindjárt elalszom. – mondta Harry. Az éjszakai álmatlanságnak nyoma sem volt. Látszott, hogyha nem beszélne, akkor a feje már a zabkásában pihenne.

-         Kérd meg Lupint, hogy hagy menj el az óráról. Biztos elenged.

-         Nem. Ez az egyetlen óra, ami a hasznomra lehet, nem akarok hiányozni róla.

-         Jó, csak egy ötlet volt.

-         Egy rossz ötlet. – javította ki Hermione. – Inkább jóslástanról menjen el. Azzal úgyse megy semmire.

-         Erről jut eszembe. Lupin azt mondta, hogy ha leadjuk a jóslástant, akkor nem muszáj új tantárgyat felvennünk, hanem járhatunk külön átváltoztatástanra és sötét varázslatok kivédésére is.

-         Mind a kettőre?

-         Igen. Olyanokat tanulhatunk, amit órán nem. Szerintem McGalagonyt megkérhetnénk, hogy segítsen az animágiában.

-         Nekem tetszik az ötlet, de Hermione mit adjon le?

-         Leadni? Semmit! Nem! – tiltakozott Hermione. – Inkább nem tanulok animágiát, de nem adok le semmit.

-         Jó, jó nyugi! – csitította Ron.

-         Majd megkérdezzük Lupint, de ő mondta, hogy téged is kérdezzelek meg.

Reggeli után elmentek sötét varázslatok kivédésére. Harry a könyveivel együtt elővette a térképet is, de ezt nem vette észre, csak Ron hívta fel rá a figyelmet.

-         Az mi?

-         Ez az a térkép, amit Pitontól kaptam. Nem kapcsoltam ki. – mondta és ráütött a pálcájával. – Képzeld! Meg tudtam nézni még az erdő térképét is és ez is mutatja, hogy milyen lények vannak az adott helyen.

-         És volt kígyó az erdőben? – kérdezte gyorsan Ron.

-         Én nem láttam, pedig többször is átnéztem.

Lupin befutott a terembe és elnézést kért a késésért. A mai órán a védőpajzs varázslatra tanította a gyerekeket, ami a főbenjáró átkok kivétellével, mindent hárít. Harryéknek nagyon jól ment a dolog, legalábbis egyikőjük átka sem találta el a másikat. Óra után megkérdezték Lupint a külön órákról.

-         Hermione. Te döntesz, de számmisztikával nem tudod megvédeni magad, ahogy rúnaismerettel sem. Gondolkozz el ezen, és ha döntöttél szólj.

-         Döntöttem. – vágta rá. – Rendben, megyek veletek különórákra, de mit tanulunk? Sötét varázslatok kivédését, vagy átváltoztatástant?

-         Mindkettőt. – mondta Harry. – Hetente kétszer lenne jóslástanunk és az egyiken tanulunk Lupinnal, a másikon pedig McGalagonnyal.

-         Ez fantasztikus! – mondta csillogó szemekkel Hermione. – Nagyon sokat kell tanulnunk! Gyertek fiúk, össze kell szednünk a dolgokat!

-         Hermione, várj! Most mágiatörténet lesz. – szólt Ron.

-         Ó… tényleg. De utána megyünk különórára!

-         Akkor ma McGalagonnyal lesztek, mert nekem órám van. Megyek beszélek a tanárnővel. Majd megkereslek titeket.

-         Jó, és köszönjük! Viszlát! – köszöntek el.

Nagyon fel voltak dobva, hogy már ma elkezdhetik a különórákat, főleg Hermione, pedig ő volt az egyetlen, aki eleinte visszakozott.

-         Harry! – suttogta Ron hirtelen. Valamitől nagyon izgatott volt. – Eszembe jutott valami. Azon a térképen nem tudod megnézni, hogy hol van Tudodki?

-         Voldemort? – kérdezett vissza értetlenkedve.

-         Ne mondd ki! – mondta két barátja egyszerre.

-         Bocs. Hogy tudnám megnézni?

-         Mondd azt, hogy Voldemort – itt megrázkódott – tartózkodási helye.

-         Jó, megpróbálom. De most?

-         Igen. Senki nem figyel. Mindenki alszik…

-         Hát, jó. Voldemort tartózkodási helye! – suttogta Harry. A térkép meg se mozdult. – Á, semmi értelme. – mondta és már el akarta rakni, de hirtelen megjelent rajta nagy betűkkel: DENEM-HÁZ, ELSŐ EMELET – Nézzétek!

-         Az hol van?

-         Nem tudom, de harmadik után nyáron álmodtam róla… Ahová a Trimágus Tusa harmadik próbájánál a kupa repített… igen… az a temető is ott van. – Harryben rossz érzések kezdtek gyülekezni.- Erről inkább ne beszéljünk.

-         Az nem Little Hangleton?

-         De igen… azt hiszem.

-         Honnan van az a térkép? – kérdezte nyugtalanul Hermione.

-         Nem tudod? Pitontól kaptam... még a születésnapomon. Persze, te később jöttél.

-         Piton ajándékot adott, neked? – kérdezte meglepődve.

-         Igen, de halkabban!

-         Ez furcsa. Vajon miért ilyen? Nem hiszem, hogy szeretetből. Tuti, hogy van más oka is!

-         Szerintem is. De nem tudom, hogy honnan tudhatnánk meg. És Lupin miért mondta, hogy nem ilyen igazából?

-         Újabb rejtélyes dolgok. Komolyan, akár könyvet is írhatnánk. A három rejtélyfejtő mágusnövendék kalandjai. Lehet, hogy még el is olvasnám…

-         Ezt az egyet. –jegyezte meg Hermione.

-         Nem igaz! Amikor Csikócsőrt el akarták ítélni, akkor is vagy ezer könyvet elolvastam! Most már mindent tudok a hippogriffkivégzésekről. Sőt! Az animágiáról is olvastam egy csomót! A kviddicskönyvekről nem is beszélve!

-         Olvastál az animágiáról?

-         Igen, mivel szeretnék animágusnak tanulni, gondoltam utánanézek. Baj?

-         Nem, dehogy! És mit tudsz róla?

-         Mindent. Már csak a gyakorlatban kell használnom.

-         Én is elolvastam egy könyvet az animágiáról. Azt, amit Lupintól kaptam. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Harry.

-         Helyes. – bólintott elismerően Hermione. – McGalagony örülni fog.

Erre a végszóra kicsengettek és elmentek ebédelni.