Harry pedig átkozta magát, amiért nem kérdezte meg. Most épp ebédeltek.

-         Az erdőt is őrzik? – kérdezte Ron.

-         Igen, Dumbledore is mondta, és Mordon is onnan jött. Biztos ő is őrzi. – felelte Hermione. – Milyen óránk lesz?

-         Sötét varázslatok kivédése.

-         Akkor maradjunk óra után egy kicsit kérdezősködni. – javasolta Harry.

Ebben maradtak. Gyorsan befejezték az evést és a sötét varázslatok kivédése terem felé indultak, amikor megjelentek Malfoyék.

-         Potter. Van egy hírem a számodra, ami érdekelni fog.

-         Annyira nem, úgyhogy siess. – vetette oda Harry.

-         Apám már nincs börtönben, úgyhogy az a vérfarkas se lesz már sokáig itt! – mondta szép lassan majd utána nagyot nevetett és elment.

-         Tudtuk, hogy nem lesz ott örökké, de vajon megszökött vagy kiengedték? – ráncolta a homlokát Harry.

-         Nem tudom. – mondta Hermione, amikor egy bagoly meghozta a Reggeli Prófétát. – Már azt hittem sosem kapom meg. Vajon miért késett?

-         Nem tudom. Inkább nézzük meg, hátha van benne Malfoyékról.

Mindhárman az újság fölé hajoltak, majd Ron felkiáltott.

- Igen! Itt van! Olvassátok!

„Azkabanban már nincsenek foglyok

Megszöktek az utolsó rabok is Azkabanból, köztük Lucius Malfoy, aki nem régiben nyíltan a Sötét Nagyúr mellé állt…”

-         A többi lényegtelen.

-         Nem, nem az! Nézzétek! – mondta Harry és az alatta lévő cikkre mutatott, melynek ez volt a címe: „Ártatlanul ült tizenkét évet börtönben Sirius Black

Több varázsló és boszorkány tanusította, hogy látta Peter Pettigrewt, akit az elmúlt tizenöt évben halottnak hittek a varázslótársadalom tagjai. Albus Dumbledore pedig egy levélben leírta a történteket (a következő oldalon olvashatják) és azt, hogy Sirius Black tavaly egy halálfaló elleni párbaj során életét vesztette. Tehát Black nem halálfaló volt, hanem egy hős, aki megmentette keresztfia, Harry Potter életét.”

-         Legalább tisztázódott a neve. – mondta Harry mosolyt erőltetve az arcára.

-         Jaj, Harry! – mondta Hermione és megölelte barátját, majd Ron is csatlakozott hozzájuk. Harry nagyon örült, hogy vannak barátai. Meglepetésükre kisütött a Nap.

-         Érdekes. Tél van és hétágra süt a Nap.

-         Tudjátok... megígértem, hogy nem mondom el. – hebegte Harry, inkább magának.

-         Kinek ígérted meg, hogy mit nem mondasz el? – kérdezte gyanakodva Ron. – Meteorológusnak készülsz?

-         Nem. – felelte mosolyogva. – Volt egy beszélgetésem Dumbledoreral, amit nem biztos, hogy elmondhatok.

-         Elmondhatod. – szólt közbe a teremből kilépő Lupin. – de csak óra után. Gyertek be.

-         Tanár úr! Biztos? Dumbledore professzor…

-         Tudja az igazgató is.. A barátaidnak mindent elmondhatsz, ha bízol bennük. Elmondhatod, de csak óra után.

-         Jól van. – mondta vidáman Harry és bementek a terembe.

-         A mai órán egy olyan átkot tanítok, amellyel a kígyók ellen tudtok védekezni. Először is. Mi a kígyók fegyvere? Granger kisasszony!

-         A méregfoguk és az óriáskígyók szorítása.

-         Helyes. Mivel tudjuk a fegyvereiket, fel tudjuk használni ellenük. Ehhez pedig csak egy varázsigére van szükségünk, még pedig a Vipera Ivaneskara. Ettől a kígyó magába fecskendezi a mérgét és összeroppantja magát, de mi ebből csak annyit látunk, mintha füstpamaccsá változna. Ezt az átkot bármelyik kígyófajnál alkalmazhatjuk akár egy Baziliszkuszon is, bár ahhoz nagyon nagy koncentrálásra és gyakorlatra van szükség. Akkor most következzen egy kis bemutató. Serpensortia!

Lupin pálcájából előjött egy kígyó. A gyerekek, mind hátrébb mentek, csak Harry maradt ott. Ő nem félt.

-         Próbáld meg Harry! Vipera Ivaneska és csináld ezt a pálcáddal! – mondta a tanár.

-         Vipera Ivaneska! – kiáltotta Harry, mire a kígyó eltűnt.

-         Kitűnő! Mindenkit szólítani fogok, hogy megpróbálhassátok. Neville!

Neville reszketve kilépett. Helyesen megcsinálta a feladatot, ahogy utána mindenki más is. Az óra végén Lupin kiosztotta a jutalompontokat. Harryék még ott maradtak és megkérdezték, miért nem lehet kígyó az erdőben.

-         Azért, mert Nagininek kell egy ott élő kígyó, hogy azon keresztül megbabonázza az állatokat. Azért is tanítottam ezt az átkot, hogyha kígyót láttok el tudjátok tüntetni.

-         Csak kígyó jó Nagininek? Más élőlény nem? – kérdezte Hermione.

-         Talán egy párszaszájú ember. – a három jó barát egymásra nézett. Harry tudott párszaszóul. Végül nem szólt Lupinnak, hiszen ő sem volt biztos benne. - De tudtommal Voldemort óta nem volt az iskolában ilyen ember. Van még órátok?

-         Nincs. Most megyek elmondom nekik a beszélgetésünket önnel és Dumbledoreral.

-         Jó, menj csak. Hamarosan én is megyek, csak még összepakolok.

Harry felment barátaival a Griffendél-toronyba, ahol elmondta mindazt, amit a tanárokkal beszélt.

-         Tehát tudjuk, hogy Siriusnak tetszenek-e a dolgok. Az tetszett neki, hogy át akarod dobni a varázstükröt?

-         Neki igen, de Lupin és Dumbledore megtiltották, különben sem tudom, hogy hol van.

-         Meg kellene kérdezni anyáékat, hátha találtak valamit a házban. Remélem nem Kreacher találta meg, mert az veszélyes lenne. Le merem fogadni, hogy eltörné vagy valami.

-         Téli szünetben menjünk haza és keressük meg! – javasolta Harry.

-         Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Ez nagyon veszélyes, Harry! – szólalt meg Hermione.

-         Hermione! Te olyan pesszimista vagy! Mindenben csak a rosszat látod! Mondd már meg, hogy most mitől félsz! Mi bajod lehet abból, hogy megkeresel egy tükröt? – kérdezte magából kikelve Ron.

-         Bocsásd meg, hogy féltelek titeket! Csak nem akarom, hogy bajotok essen! Nekem az nem tetszik, hogy át akarjátok dobni azon a függönyön! Nem tudhatjuk, hogy mi történik! – érvelt Hermione, de már olyan hangosan, hogy mindenki hallotta.

-         Mi ez a kiabálás? – kérdezte meglepődve Lupin. – Ennyire nem tetszett nekik?

-         Nem erről van szó… kicsit felkaptuk a vizet Harry lehetetlen ötlete miatt.

-         A tükrös tervétől?

-         Igen, attól.

-         Akkor megértelek. Harry. Ha még mindig ezen töröd a fejed, akkor elmesélem a következményeket, utána azt teszel, amit akarsz. Rendben?

-         Igen. – felelte kissé durcásan Harry.

-         Szóval. Az a függöny az élőlények testét elnyeli, a lelkét pedig vagy odaviszi, ahol Sirius van vagy a Pokolra. Ha egy tárgyat dobsz bele, akkor azt, ha szerencséd van, eljuttatja Siriushoz. Viszont rosszabbik esetben a függöny létrehoz egy örvényt, ami mindent magába szippant és addig nem zárul be, amíg egy lelket el nem juttat Siriushoz vagy a Pokolra.

-         És melyikre van nagyobb esély? – kérdezte rémülten Hermione.

-         Sajnos a rosszabbikra. Nem sokan próbálták még, de eddig csak egyszer nem jelent meg az örvény. Akkor Dumbledore dobott bele valamit.

-         Kinek és mit? – kérdezte mohón Harry.

-         A szüleidnek, dehogy mit, azt nem tudom.

-         Ha megjelenik az örvény, majd bezárul, akkor még eljuthat Siriushoz a tükör?

-         Persze, de mindig a legközelibb dolgot szippantja be és az általában a dobó.

-         Igen, tudom.

-         Ön beszélt már valakivel? – kérdezte Hermione. – Úgy értem Utolsó Beszédként.

-         Igen, beszéltem. Az édesanyámmal. De hagyjuk ezt! – terelte gyorsan másra a szót. Látszott, hogy erről nem szeretne beszélni. – Inkább azt mondd meg Harry, hogy mit akarsz tenni?

-         Nem tudom… Mitől függ, hogy sikerül-e?

-         Sajnos ezt nem tudom. Talán Dumbledore. De ő sem szeretné, hogy átdobd és én sem. Sirius is, csak azért örült neki, mert szeretne veled beszélni, de ő sem akarja, hogy bajod essen. Kérlek, hogy gondold át és ne csinálj butaságot!

-         Rendben. Igyekszem, de nagyon szeretnék vele beszélni! Látta azt a cikket a Reggeli Prófétában?

-         Igen és örülök, hogy fény derült az ártatlanságára, csak kár, hogy nem előbb. Menjünk le vacsorázni! – ezzel lezárta a témát.