11. fejezet Izgalmas első órák
Krisy 2004.08.31. 16:10
Gyorsan kiugrott a ágyból.
- Lupin professzor!! Teli hold van! – kiáltotta rémülten.
Azonban Lupin nem felelt. Az ágyán egy farkas aludt.
- Nyugodj meg! Megitta a bájitalt. Nem fog rátok támadni. – lépett a szobába Piton.
- Értem. – mondta megkönnyebbülve Harry. – Ööö… Piton professzor.
- Igen?
- Meddig lesz még ilyen velünk?
- Ha badarságokat kérdezel nem sokáig. De most aludj!
Harry visszafeküdt, megpróbálta kiüríteni a fejét, hogy Voldemort ne szállhassa meg. Ez nehezen de sikerült, majd mély álomba merült.
Másnap reggel Lupin már megszokott alakjában volt, bár elég nyúzottnak tűnt.
Harry és Ron lementek reggelizni. A nagyteremben Hermione várta őket. Ron leült a lány mellé, Harry pedig szembe velük.
- Jól mutattok így együtt. – jegyezte meg Harry, mire barátai egymásra néztek, majd hirtelen nevetni kezdtek. – Komolyan mondtam.
- Jól van. Nézzük az órarendet! – mondta Ron és kezébe vette a pergament. – Jaj ne… miért mindig velünk akarnak kitolni?! Öhm… dupla bájitaltan, aztán dupla jóslástan és délután pedig dupla legendás lények gondozása. Csak jóslástanon nem vagyunk a Mardekárral! Hogy éljük túl a mai napot?
- Talán a bájitaltan nem is lesz olyan rossz. Piton nagyon megváltozott. – mondta Harry.
Reggeli után lementek a pinceterembe. A szokottabbnál világosabb teremben a Mardekárosok már ott voltak.
- Potter! Mondd meg a vérfarkasnak, hogy már nem sokáig lesz itt! – hallották Malfoy szokásos üdvözletét.
- Jó átadom, de Malfoy! Elárulnád, hogyan? Nincsen most apuci, hogy segítsen! Épp börtönben ül, mert halálfaló. A többi „barátja” meg nem fogja egy ilyen tökmag utasításait követni egy tanár miatt!
- Mi folyik itt? Malfoy, Potter! Komolyan fiúk, nagyon emlékeztetnek valakikre… Menjenek a helyükre. – a nagy beszélgetésben észre sem vették, hogy a tanár megérkezett.
- Ő kezdte tanár úr! – árulkodott Malfoy.
- Erre nincs bizonyíték. Üljön le!
Malfoy szemmel láthatóan kiakadt. Piton még soha nem beszélt így vele.
Piton felírta az aznapi bájital hozzávalóit a táblára, majd a padok közt járkálva figyelte diákjait. Harrynél megállt. A fiú már kész volt rá, hogy pillanatokon belül el kezd ordibálni és kiönti a főzetét, ehelyett elmagyarázta, hogy hogyan készítse, és segített helyrehozni, mert az előírt narancssárga helyett kék volt. Végül csak ennyit mondott.
- Legközelebb jobban figyelj! – mondta, majd tovább ment.
- Ez meg mi volt? Piton segített neked? – kérdezte csodálkozó tekintettel Ron.
- Igen, de nem értem mi történhetett vele, – értetlenkedett Harry. – de remélem sokáig fog tartani.
Piton Malfoynál is megállt, majd hirtelen ordítani kezdett vele, hogy miért nem figyelt és egy varázslattal eltűntette a bájitalt az üstből. Ráadásul húsz pontot levont a Mardekártól.
A többiek beadták a készítményüket, Malfoy pedig csatlósainak magyarázott.
Harry és Ron felmentek az Északi toronyba, Hermione pedig számmisztikára.
- Már nagyon várom, hogy megtudjam, hogy mikor halok meg.
- Igen, engem is érdekel. Figyelj! Ha úgy száz év múlva meghalsz rám hagyod a seprűdet? Az akkor már ereklye lesz.
- Persze.
- Szerintem le kellene adnunk ezt a tantárgyat. Trelawney soha nem fog megváltozni. Tanuljunk inkább valami értelmeset, aminek a hasznát is vehetjük.
- Kezdet átvenni Hermione stílusát. De tényleg. Mindenki csak azt tudja mondani, hogy tanulj, bármi történjék is, tanulj! Tudom, hogy igazatok van, de az én idegeim is kikészülnek a sok tanulástól.
- Jól van, nyugalom. Tudom. Én csak azt mondtam, hogy hogyha már tanulnunk kell, akkor olyan dolgot tanuljunk, amire szükségünk lehet.
- Igen, tudom. Nem volt még egy nyugodt évem, és érzem, hogy ez sem lesz az.
- Amíg Voldemort – Ron megremegett a névtől – kimondtam! Szóval, amíg ő van addig egy nyugodt percünk sincs.
- Sajnos nincs.
Ron előre engedte Harryt a feljárónál. Harry orrát megcsapta a megszokott füstölők tömény szaga.
- Kinyitom az ablakot, mert még megfulladok.
- Az jó, mert én is…
- Szervusztok kedveseim. – köszöntötte őket az immár jól ismert fátyolos hang. – Idén a rajzfejtéssel fogunk foglalkozni. Mindenki kap egy pergament és egy pennát. Csukott szemmel firkáljátok össze a lapot, majd nyissátok ki a szemeteket és nézzétek meg alaposan a vonalakat. A kulcsot a tankönyv negyedik-ötödik oldalán találjátok.
Harry már türelmetlenül várta, hogy megtudja a halála idejét, nem is kellett sokáig várnia. Alighogy összefirkálta a pergamenjét a tanár már ott állt mellette.
- Várjon! Kitalálhatom? Hamarosan kínok közepette meghalok…
- Nem… nem teljesen… Megszeged az egyik szabályt és ez az életedbe fog kerülni. Szegény gyermekem!!! – mondta drámaian majd tovább ment.
- Ha nem mondja… - súgta Ronnak. – Hermione biztos jól szórakozik… biztos sokat tanul.
- Igen… a mi Hermionénk… - mondta Ron álmodozva.
- Aha… - motyogata Harry, de nem értette, mi van a barátjával.
Az óra további részében nem törődtek Trelawneyval, inkább mindenféle áljóslatot találtak ki, főleg Malfoy számára. Nagyon jól szórakoztak. Óra után lementek ebédelni. Hermione már várt rájuk.
- Na milyen volt két óra Trelawneyval?
- Egész kellemes, ha az elejét leszámítjuk. Újra meghalok. Gondoltad volna?
- Nem… honnan kellene tudnom? Én nem járok jóslástanra. Értelmesebb, fontosabb és megbízhatóbb dolgokat tanulok.
- Igen, mint a számmisztika… - gúnyolódott Ron.
- Jól van! Hagyjuk a dolgot. – szólt közbe Harry mielőtt még veszekedni kezdtek volna. Nézzétek Malfoyt!
- Eléggé kivan… szerintem Piton miatt.
- Őt én sem értem. Mitől változhatott meg? És szerintetek tényleg csak fegyverszünet van? Lupin azt mondta, hogy más oka van rá.
- Nem tudom. Mindenesetre furcsa. De engem nem zavar, hogy rendes.
- Engem sem. – mondta Hermione és bekapott egy szem epret. – Jaj! Elfelejtettem, hogy allergiás vagyok az eperre! – mondta rémülten és kirohant a teremből. Harryék azonnal utána rohantak és látták, hogy a klubhelységbe megy és ők is bementek.
- Hermione, jól vagy?
- Igen, csak be kell vennem a gyógyszeremet. Menjetek órára és mondjátok meg Hagridnak, hogy mindjárt megyek.
- Jó, de biztos ne vigyünk a gyengélkedőre?
- Nem, nem kell. Köszönöm.
A fiúk kimentek Hagrid kunyhójához és elmondták a vadőrnek, hogy hol van Hermione.
- Nincs semmi komolyabb baja? – kérdezte Hagrid aggódva.
- Nincs.
- Jól van. Nagyon aranyos kis állatokat hoztam nektek. Tetszeni fog. – jelentette vidáman, majd Harry fülébe súgta. – Én tenyésztettem őket. Nyugi, engedéllyel. – tette hozzá a fiú ijedségét látva, majd hangosan folytatta. – Ezek az állatok az unikornisok és a fekete, szárnyas lovak keresztezése. Nagyon jámbor jószágok. Ti fogjátok felnevelni őket és leírjátok a tapasztalatitokat. – adta elő, majd elővett egy ládát, amiben apró, kölyök macska termetű, arany és gyöngyház színű kis lovak voltak. – Ők lennének azok. Nem sokat fognak nőni. Amint látjátok ezeknek még nincs szárnyuk. Csak akkor fejlődik ki, ha érzi a gazdája szeretetét, vagy azt, hogy szüksége van a gazdájának rá. A fiúk gyöngyház színűt, a lányok pedig arany színűt vegyenek ki, így a fiúk nőstényeket, a lányok hímeket nevelnek.
Hermione erre a végszóra érkezett meg és Hagrid külön elmondott neki is mindent és adott neki is egy lovat.
- Most már jól vagy? Nem is tudtam, hogy allergiás vagy az eperre. – mondta Harry.
- Igen, köszi, jól. Ez az egyetlen dolog, amit nem bír a szervezetem.
- Mi az az allergia? – kérdezte Ron.
- Te nem tudod? – kérdezte meglepődve Harry.
- Nem, mert ő varázsló családból származik. A varázslók és a boszorkányok nem lehetnek allergiásak, csak ha van mugli rokona. Az alllergia mugli betegség. Azt jelenti, hogy vannak dolgok, amire a szervezete érzékeny. Az én szervezetem az epret nem bírja.
- Aha… értem. Akkor én allergiás vagyok Malfoyra. – mondta Ron.
- Én meg az egész Mardekáros bandára.
- Ez szerintem mindhármunkra igaz.
Órán többet nem beszélgettek, mert a lovuknak kellett a nevét mondani, hogy megjegyezze, így következő órákon már csak hívniuk kell és már szaladnak is a gazdájához. Harry a Villám nevet adta lovának, a sebhelyéről. Óra után még ott maradtak segíteni Hagridnak.
- Köszönöm. Na gyertek, visszakísérlek titeket a kastélyba. Tanítás után már nem lehettek kinn.
- Hagrid, várj! – hallatszott egy ismerős hang. Mordon futott feléjük, nyomában Tonksszal. – Sziasztok!
- Jó napot! – mondták együtt.
- Hagrid, a kapunál van a két sárkány. Reggel etesd meg őket! – majd a gyerekekhez fordult. – Hogy megy a tanulás? Milyen volt az első nap?
- Pörgős. – mondta Ron.
- Igen, ez a legmegfelelőbb szó rá. – mondta Hermione.
- Mordon. Maga tudja, hogy mitől változott meg Piton? – jutott eszébe Harrynek.
- Nem tudja, de ha tudná akkor se mondaná el. – mondta egy hang, Piton hangja. A tanár a kastély felől jött. – Jöjjenek. Viszlát, uraim.
- Viszlát! Szia Hagrid! – köszöntek el a gyerekek.
Piton bevitte őket a Griffendél-toronyba. Harryék tanulásra adták a fejüket. Hat órakor lementek vacsorázni. A nagyterem csak úgy zúgott a vidám beszélgetésektől. Harry látta, hogy Malfoy még mindig dühös. Vacsora után Lupin elküldte őket a klubhelységből, hogy menjenek aludni, hogy kipihenhessék magukat.
|