Hamar elérkezett az indulás időpontja, de Harrynek semmi kedve nem volt Roxfortba menni. A Minisztériumból kocsikat küldtek értük, gyorsan kiértek a pályaudvarra. Még maradt húsz percük a vonat indulásáig.

-         Nagyon kérlek titeket, hogy kerüljétek el a Tiltott Rengeteget. Most, hogy Vodemort visszatért, minden eddiginél veszélyesebb.- mondta aggódva Mr. Weasley.

-         De hát miért?- kérdezte Ron. -

Mr. Weasley úgy tett mintha nem hallotta volna a kérdést és felterelte a gyerekeket a vonatra.

-         Nagyon vigyázzatok magatokra! – mondta Mrs. Weasley. – Vigyázz rájuk Remus!

-         Molly, nyugodj meg, vigyázok! – mondta Lupin, immár századszorra, majd ő is felszállt a vonatra.

Az ablakon át integettek Weasleyéknek, majd mikor eltűntek leültek egy üres fülkébe. Pár perc múlva Lupin is belépett.

-         Leülhetek? – kérdezte mosolyogva.

-         Igen, persze. Hallottuk, hogy ön lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár. – magyarázta Hermione.

-         Mondjuk úgy, hogy a régi. – mosolygott ismét. – Milyenek lettek az RBFek?

-         Hermione tizenhárom, Ron és én tíz.

-         Nagyszerű. Apádnak 13 volt és ő a RAVASZT is letette hetedikben.

-         Ebből is látszik, hogy hülye vagyok. – mondta Harry.

-         Nem. Ezt azért mondtam, hogy tanulj szorgalmasan. Bármi történik, te tanulj.

-         Könnyű azt mondani.

-         És mi lesz az idei anyag? – kérdezte Hermione, hogy másra terelje a beszélgetést.

-         Dumbledore azt mondta, hogy védőátkokat és varázslatokat tanítsak, hogy meg tudjátok védeni magatokat. Amúgy mi a helyzet a DA klubotokkal?

-         Mivel maga itt van arra semmi szükség. – mondta Harry, barátai bólogattak.

-         Igen. Idén Harry Potter Rajongók klubját alapítunk, nem DA klubot. – mondta nevetve Ron. Erre mindenkiből kitört a nevetés és a nap is kisütött.

„Sirius örül” – gondolta Harry és Lupinra nézett, aki látszólag ugyanerre gondolt.

Az utazás alatt beszélgettek, míg egy órakor megérkezett a büfés boszorkány. Feltöltötték magukat édességgel, még Lupin is vett magának csokibékát.

-         Kér egy kis Mindenízű Drazsét? – kérdezte Ron.

-         Nem is tudom… már elsőévesen megfogadtam, hogy többet nem eszem…na jó… egyet. – megrázkódott, mély levegőt vett és bekapott egy szemet. – Hál’ Istennek ez finom. Banán ízű.

Pár perc múlva belépett három kedvenc Mardekáros társuk.

-         Potter? Te, itt? Azt hittem, hogy Tudodki végzett veled a nyáron. – köszönt Malfoy.

-         Csak nem félsz kimondani Voldemort nevét? – Malfoy szeme ijedséget tükrözött – Nem néznél körül mielőtt beszélsz? Akkor talán nem lenne olyan nagy a szád.

Malfoy most észrevette Lupint, aki épp egy könyvet vett elő a bőröndjéből.

-         Jó napot, tanár úr. – köszönt gúnyosan.

-         Szervusz, Malfoy. – üdvözölte udvariasan a fiút.

-         Nem fél, hogy a szülők hazaküldik, mert vérfarkas? – kérdezte Malfoy lenézően, majd jött a szokásos szöveg. – Az apám pár nap alatt kirúgja az iskolából magát.

-         Ki kell ábrándítsalak. – mondta nyugodtan a tanár. – Maga a Minisztérium jelölt ki az állásra. Az apád meg semmit nem tehet, ugyanis, ha jól tudom börtönben ül. Hogyan segíthetne neked? A te kedvedért meg nem utasítom el az állást.

Malfoy erre nem tudott mit mondani.

-         Még valami. A Mardekár az évet mínuszban kezdi. Viszontlátásra!

Malfoy szemét összeszűkítette, és fogdmegjeivel távozott.

-         Imádom, amikor Malfoy dühös. Tiszta apja. – mondta vigyorogva Ron. – Jó volt tanár úr!

-         Sziasztok! – köszönt Luna Lovegood.

-         Szia Luna. – köszöntek a gyerekek.

-         Jó napot professzor úr!

-         Szia. – köszönt Lupin is.

-         A tanár úr visszajött? – csodálkozott Luna.

-         Igen. Te ugye egy évvel vagy fiatalabb Harryéknél?

-         Igen. Én Ginny évfolyamtársa vagyok és Hollóhátas.

-         Akkor jól emlékeztem. – mondta mosolyogva a tanár. – Te is jöttél tavaly a Minisztériumba, igaz?

-         Igen.

Pár percig csendben voltak, de Luna leült Harry mellé. Hirtelen kinyílt a kupé ajtaja és Piton lépett be rajta.

-         Szervusz Perselus.

-         Lupin. – biccentett Piton. – Érdekelt van-e itt tanár. Akkor én megyek is.

-         Várj! Itt maradnál egy percig? El kell mennem egy pillanatra.

-         Természetesen. – mondta és leült Lupin helyére.

-         Mindjárt jövök.

-         Jó, rerndben. – mondták a gyerekek, akik nem repestek az örömtől, hogy Pitonnal vannak.

Pár perces rövid csend után Hermione megszólalt.

-         Öhm… professzor úr.

-         Igen, kisasszony?

-         Azt szeretném kérdezni, hogy mitől változott meg ennyire? – hadarta, nehogy elszálljon a bátorsága a mondat végéig.

-         Mármint? Miben változtam meg önök szerint?

-         Hát…öö…sokkal…- dadogta Ron.

-         …kedvesebb, mint amilyen eddig volt. – fejezte be Hermione.

-         Igen. – mondta Ron.

-         Ez csak átmeneti állapot és csak Voldemort visszatérése miatt van így. Ráadásul csak veletek, de másokkal ugyanolyan vagyok.- megvető pillantást vetett Lunára.

-         Luna is a barátunk. – jelentette ki Harry.

-         Nem az a lényeg, hogy a barátotok-e. Most fegyverszünet van és nem önszántamból teszem és nem azt jelenti, hogy a kedvenceim vagytok. Dumbledore miatt csinálom az egészet. De nektek ehhez semmi közötök. – fejezte be monológját, mire Lupin is visszajött.

-         Tíz perc múlva megérkezünk. – mondta Lupin.

-         Akkor én megyek is. Sziasztok.

-         Viszlát! – köszöntek el együtt

-         Mondtam, hogy Piton ugyanaz, aki volt. Csak játssza a kedveset.- mondta Ron.

-         Nem. Ez nem igaz. – szólt közbe Lupin. – Piton nem csak játssza magát.

-         De hát most mondta. Ön nem volt itt és Hermione megkérdezte, hogy miért változott meg, erre azt mondta, hogy fegyverszünet van és csak Dumbledore miatt csinálja.

-         Ezt csak azért mondta, mert nem meri az igazat.

-         Nem meri? Piton mindent mer! Bármit el tudok képzelni róla. Nem hiszem el, hogy a beszéd a gyengéje.

-         Pedig így van.

-         Érdekes módon veszekedni mindig tud.

-         Hagyjuk ezt! Szedjétek a holmitokat!

-         Miért vannak tanárok a vonaton?

-         Óvintézke4dés. Voldemort miatt.

-         Értem. Lupin professzor! Sirius mikor született?

-         A Hagridtól kapott könyvben benne van. De miért érdekel?

-         Csak úgy.

Ekkor a vonat megállt. Már látták a roxmorti állomást. Ahogy leszálltak, megpillantották Hagridot is, aki integetett nekik. Ők is visszaköszöntek, aztán beültek egy fiákerbe Lupinnal. Itt folytatták a beszélgetést.

-         Minden fülkében volt tanár? – kérdezte Ron.

-         Nem. Csak nálatok. A többi tanár a fülkék között járőrözött.

-         Látod Harry? Úgy szeret mindenki, és aggódik érted, hogy mindig követ téged valaki, bárhová is mész. – mondta vidáman Ron.

-         Csak nem szeretné senki, hogy baja essen.

-         Engem ez nem zavar. Inkább az érdekelne, hogy miért mondja mindenki, hogy most veszélyesebb az erdő? – kérdezte kíváncsian Harry.

-         Mert amikor Voldemort hatalomra tört történt valami. Hosszú történet. Ha lesz időm, elmesélem.

-         Jó.

További beszélgetésre már nem volt lehetőségük, mert pár perc múlva már a tölgyfa ajtó előtt álltak.