8. fejezet Az igazság
Krisy 2004.08.31. 16:01
- Úgy érzem itt az ideje, hogy mindent megtudj. De előtte hívd ide Hermionet és Ront.
- Máris megyek. – mondta Harry és berohant a házba, majd pár perc múlva barátaival együtt visszatért.
- Akkor vágjunk bele. Elmondok mindent, amit érdemes és utána kérdezzetek, amit akartok.
- Rendben. – mondta a három gyerek és feszült figyelemmel hallgatták az igazgatót.
- A levélből megtudhattad, hogy van egy ismerősöd, aki valamennyire a nagyapád. Igaz?
- Igen.
- Nos ez a személy a születésed óta vigyáz rád és támogat téged. Ez a személy én vagyok.
- Az igazgató úr a nagyapám?- kérdezte Harry meglepetten. Azt sem hitte, hogy valóban van élő rokona, nem hogy azt, hogy pont Albus Dumbledore az.
- Igen, Harry, de ezt csak James, Lupin, Sirius és most már ti tudjátok és ez maradjon is így.
- Rendben, igazgató úr. – mondták ismét egyszerre.
A gyerekek meglepetten nézték egymást, majd egyszerre Dumbledorera pillantottak.
- James szülei később elváltak és az anyja volt a feleségem, aztán született egy lányunk, de ő meghalt. A halála valamennyire az én hibám. Ő nem akart boszorkány lenni és megkért, hogy változtassam muglivá, tehát vegyem el a varázserejét. A varázslat után egy hónappal autóbalesetben életét vesztette. – az igazgató lehajtotta a fejét. – Igazából ennyi lett volna, amit el szerettem volna mondani. Van valami kérdésetek ezzel vagy mással kapcsolatban?
Ron és Hermione a fejüket rázták.
- Nekem lenne egy a levéllel kapcsolatban. – szólalt meg Harry.
- Hallgatlak.
- Ön hogyan tudta elolvasni?
- Azt a levelet csak az olvashatta el akinek vagy akiről szól. Mivel Sirius rólam írta a levelet, ezért én is elolvashattam. Voldemort azért olvashatná el, mert csak feketemágiával lehet feloldani a varázslatot.
- És mikor írta ezt a levelet Sirius?
- Amikor megszökött Azkabanból. Tudta, hogy ki tudja majd magyarázni magát és ti hisztek majd az ártatlanságában.
- Már csak egy kérdésem lenne. Van még valami, amiről nem tudok, de kellene?
- Csak az RBF vizsgák eredményei. – mosolygott az igazgató.
- Azt jobb nem tudni. – mondta Ron. Harrynek is ez az érzése támadt, de Hermione nagyon kíváncsi volt.
- Itt vannak a levelek, ezekben minden le van írva. – és átnyújtott három borítékot nekik. – De most inkább menjünk be. Lupin professzor! – szólt az addig várakozó tanárnak. – Elkísérne Hagridot és engem Roxfortba? Utána azonnal visszajöhet.
- Persze. Most indulunk?
- Igen, csak lehozom a holminkat és Hagridot.
- Elnézést! Beszélhetünk még Hagriddal? És lehet, hogy lesz még egy utas. – hadarta el Harry.
- Igen, persze. Addig elköszönök Weasleyéktől.
- Emlegetett valaki? – hallották Hagrid hangját.
- Igen, gyere, mutatunk valamit! Tetszeni fog.
Mind bementek a házba. Dumbledore és Lupin a konyhába, Harryék pedig Csikócsőrhöz mentek. Az állat a szobában kuksolt.
- Csikócsőr! De hát… hogyan? – hebegte Hagrid.
A gyerekek elmesélték Sirius szökésének történetét.
- Most meg nem eszik, csak fekszik egésznap.
- Arra gondoltunk, hogy talán te rá tudnád venni.
- És még Roxfortba is visszavihetnéd, mert nekünk nincs időnk gondozni, mellesleg nem is tudjuk.
- Ezer örömmel! Nagyon köszönöm. Annyira szeretlek titeket. – mondta a vadőr elérzékenyülve.
- Mi is téged. – mondták együtt.
Lementek a konyhába és ők is elköszöntek.
- Viszlát! – köszönt el Harry Dumbledoretól, és némi gondolkozás után megölelte az igazgatót. Weasleyék zavartan nézték a jelenetet, de aztán arra következtettek, hogy nagyon szereti Dumbledoret, ennyi az egész.
- Köszönjük a vendéglátást, találkozunk az iskolában. – szólt Dumbledore és Hagrid, Csikócsőr és Lupin kíséretében dehoppanált.
Harry, Ron és Hermione felmentek a szobájukba és beszélgetésbe kezdtek.
- Tényleg! Nem nyitjuk ki a borítékokat? Nagyon kíváncsi vagyok már! – mondta Hermione.
Harry és Ron összenéztek és sóhajtva bólintottak.
- Jó. Háromra…egy…
- Kettő…
- HÁROM! – mondták mindhárman.
- Nos? – kérdezte Ron.
- Nekem tizen… tizenhárom. - felelte Hermione.
- Nekem... hát..
- Tíz. - mondta a két fiú együtt. – Neked is? – kérdezték és elnevették magukat.
- Hermione! Még Percyt is megelőzted! Neki tizenkettő volt.
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és bejöttek az ikrek.
- Sziasztok! – mondták.
- Min nevettek? – kérdezte Fred.
- Semmin… csak megkaptuk az RBF vizsga eredményeket.
- És? – kérdezte George.
- Tizenhárom Hermionenak, nekünk meg tíz, tíz.
- Ron! A végén még sulielső leszel!
- Miért baj az, ha valaki okos?
- Csak akkor baj, ha Ron az. – mondta Fred.
- Hogy megy az üzlet? – kérdezte Harry, hogy másra terelje a szót.
- Hát az nagyon jól. Épp egy új találmányon dolgozunk.
- Mi nem tesztelünk semmit! – jelentette ki Ron.
- Nem is kell. Vannak vállalkozó kedvű emberek.
A későbbiekben a kviddicsről, Roxfortról beszéltek, és elhangzott a nagy kérdés.
- Szerintetek ki lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár? Remélem nem valami idióta, mint a szőke herceg, Lockhart.
- Nem egyáltalán nem olyan lesz. – jelentette ki Harry.
- Ezt meg honnan tudod? – kérdezte Hermione.
- Dumbledore mondta, hogy… nem biztos, hogy elmondhatom.
- Szeptemberben úgyis megtudjuk. Egy hónap ide vagy oda, nem mindegy.
- Na jó. Szóval Lupin visszatér.
- Lupin? – kérdezte mindenki.
- De jó! – kiáltott Hermione.
- És mi már nem tanulunk… ez nem igazság. – mondták az ikrek.
- Hogy hogy visszatér? Mi van a szülőkkel, akik féltik a gyermeküket?
- Ezt sajnos én sem tudom, de mit érdekel, hiszen Lupin a világ legjobb tanára.
Ezzel lezárták a témát. Mrs. Weasley belépett a szobába és mindenkit aludni küldött.
Harry még mindig nem fogta fel, hogy Dumbledore a nagyapja és azt sem, hogy Dursleymentes élet vár rá.
|