6. fejezet Beszélgetés
Krisy 2004.08.31. 15:57
Másnap reggel Harry még mindig feldobott hangulatban volt. Vidáman felöltözött és lement reggelizni, ahol már Ron várta.
- Jó reggelt! – köszönt Harry, miközben belépett az étkezőbe. – Mr. Weasley! Kérdezhetek valamit?
- Hogyne. Mondjad!
- Van az a térkép, amit Piton professzortól kaptam. Az varázslásnak számít, ha azt használom?
- Igen, úgyhogy inkább hagyd békén iskolakezdésig! – felelte Mr. Weasley, de látszott rajta, hogy nem örül az ajándéknak.
- Jó reggelt, kis drágáim! Az igazgató úr és Hagrid még itt maradnak pár napig. – közölte Mrs. Weasley.
Mr. Weasley épp a Reggeli Prófétát olvasta. A gyerekek leültek és ekkor újra kinyílt az ajtó és belépett rajta Dumbledore és Hagrid. Pár percel később pedig a többi Weasley-gyerek is megérkezett.
Dumbledore Harry mellé ült. Mrs. Weasley rengeteg kenyeret megvajazott, hogy mindenki ehessen és hozott felvágottat is, aztán ő is leült.
Csendesen megreggeliztek. Amikor mindenki befejezte egyszerre álltak fel. Dumbledore és Lupin megkérték Harryt, hogy menjen velük. Harry követte őket ki a kertbe.
- Mondd csak Harry. Nem történt valami különös a nyáron? – kérdezte az igazgató.
- Ami azt illeti, történt…
- Elmesélnéd? – kérdezte Lupin.
- Igen, persze.- felelte és belekezdett Siriusos történetébe.
- Rendben. – felelte Dumbledore megkönnyebbülve. - Már megijedtem, hogy nem élt az Utolsó Beszéd jogával.
- Dumbledore professzor.
- Igen?
- Sirius azt is mondta, hogy a szüleim ... önnel beszéltek.
- Igen ez így van.
- És… szabad… szóval, szabad megtudnom, hogy miről? – kérdezte lámpalázasan.
Dumbledore lehajtotta a fejét, majd Lupinra nézett, aki bólintott.
- Rendben. Elmondom, amit elmondhatok. –gondolom azt már Sirius is mondta, hogy megkértek, hogy vigyázzak rád. – mondta, majd Harry bólintott. – Nos. Másra is megkértek ezen kívűl. Megkértek, hogy bármi történjék is mindig maradj Dursleyékkel, és évközben mindig Roxfortban legyél.
- Akkor most vissza kell mennem Dursleyékhez? – aggodalmaskodott Harry.
- Nem, de a nyár első hetét mindig ott kell töltened, amíg kiskorú vagy.
- De miért?
- Azért, mert ha egy hétig Petunia néni közelében vagy, akkor nem eshet bajod az év elejéig. Ezért szoktál általában a z iskolában bajba keveredni.
- De hát… Tavaly a dementorok is…
- Ezt sajnos mi sem értjük. – vette át a szót Lupin.
- Lupin professzor megpróbálta kideríteni, hogy hogyan sikerülhetett nekik, de még mindig nem tudjuk.
- Miért hívja professzornak Lupint?
- Azért Harry, mert Lupin professzor fogja tanítani a sötét varázslatok kivédését. –mosolygott Dumbledore.
- Ez nagyszerű! De hogy hogy?
- Szeretnék a közeledben lenni, mellesleg Sirius is kérte.
- Mikor kérte? – ráncolta a homlokát Harry.
- Még a Rend megalakulásakor. Azt mondta, hogy ha bármi baja esik vállaljam el az állást.
- Tudta, hogy meg fog halni?
- Nem, csak a Rendnek már korábban is voltak áldozatai.
- Értem. –mondta Harry és mélyet sóhajtott, majd felnézett az égre.- Amikor Sirius beszélt velem, akkor más is látta őt a Holdban?
- Nem, csak az láthatta akivel beszélt, tehát te.
- És a szüleim is a Holdban voltak?
- Nem. Minden halott ott és akkor jön elő ami jellemző volt rá. Sirius fekete kutyává tudott változni, ezért éjjel jött, és azért a Holdban, mert feltűnő volt. Te legalábbis mindig észrevetted.
- A szüleim mikor és honnan beszéltek?
- Ők különlegesek voltak. Nem is láttam őket, csak a hangjukat hallottam. Mindketten egyszerre jelentek meg a… szívemben. Nagyon szeretem a szüleidet és a szeretet jelképe a szív.
- Igen ezt hallottam már. Csak kérték önt vagy mondtak önnek esetleg valamit?
- Beszélgettünk is, de keveset és ha mégis megesett te voltál a téma. Nagyon szeretnek téged.
- Sirius is azt mondta, hogy állandóan rólam kérdezik. – mosolygott Harry és összeszorult a gyomra és ismét gombócot érzett a torkában. Bizonyára ezt Lupinék is észrevették, mert nem feszegették tovább a dolgot.
- Van még esetleg valamilyen kérdésed?
- Lenne egy.
- Tessék! Mondd!
- Szóval… az a függöny…
- Amibe Sirius beleesett?
- Igen, az. Azon egy tárgyat át lehet dobni?
- Át, de ők nem tudnak hozzád eljuttatni semmit.
- Az nem baj. Csak tudni szeretném, hogyha átdobok valamit az eljut-e Siriushoz.
- Csak, ha az a tárgy Siriusé volt. – mondta Lupin.- De ne dobj át semmit, mert lehet, hogy máshoz kerül. Az sem biztos, hogy arra a világra kerül, ahol Sirius van. Lehet, hogy a Pokolra jut.
- Nem próbálhatom meg?
- Nem. – vágta rá a két felnőtt.
- Mit akarsz átdobni?
- Egy tükröt.
- A varázstükör párját? – kérdezte elgondolkozva Lupin.
- Igen, mert arra gondoltam, hogyha eljut Siriushoz, akkor csak ki kell mondanom a nevét és beszélhetünk.
Az eddig felhők között lévő Nap most teljesen előbujt.
- Nem, Sirius! Ez lehetetlen! – jelentette ki Lupin.
- Sirius? Hol? – kérdezte csodálkozva Harry.
- Sirius a Nap és a Hold. Ezek változása jelzik a hangulatát. Ez az ötlet például tetszik neki, de nekünk egyáltalán nem!
- Tehát, amikor jó az idő Sirius örül, ha pedig rossz, akkor szomorú?
- Igen, de ezt nem kellett volna elmondanom. Ne csinálj semmi meggondolatlanságot Harry! Sirius elment. – figyelmeztette Lupin, a fiú töprengő arcát látva. – Nem léphetsz kapcsolatba vele!
- Lupin professzor, kérem. Ennyi elég volt. Menjünk be és tegyük a dolgunk. Harry. Ezt a beszélgetést ne mondd el senkinek. – szólt Dumbledore, de szeme furcsán csillogott.
- Rendben, igazgató úr.
Bementek a házba. Harry el szerette volna mondani a történetet Ronnak, de Dumbledorenak tett ígérete visszafogta.
|