Harry nem győzött köszönni, ám nem értette miért vannak itt a tanárok. Dumbledorenak nagyon örült, de ezt a percet Piton nélkül jobban el tudta volna készülni. A tanár meglehetősen szomorúnak tűnt.

-         Szervusz Harry! Már mindenki nagyon várt. – köszöntötte Dumbledore. – Hát akkor, jöjjön a meglepetés. De előtte még fel kell tennem pár kérdést. – mondta mosolyogva – Tehát. Harry! Tudnunk kell, hogy mennyire bízol Lupin professzorban.

-         Teljes mértékben. Annyira amennyire az igazgató úrban.

-         Köszönöm Harry. – mondta kedves mosollyal Lupin.

-         És bennem mennyire bízol? – kérdezte ismét Dumledore.

-         Az igazgató úrnál jobban senkiben nem bízom. Az életemet is rábíznám. – felelte komolyan Harry. Közben abban reménykedett, hogy azt ne kérdezzék, hogy Pitonban mennyire bízik, mert nem biztos, hogy arra is ezt válaszolná.

-         Szereted Lupin professzort? – kérdezte ismét, még mindig széles mosollyal.

-         Persze. Hiszen ő is törődik velem, ahogy azt Sirius is tette. – ahogy kiejtette a nevét, az asztalnál síri csönd lett és senki nem mosolygott. Ami nagyon meglepő volt, hogy Piton lehajtotta a fejét. – Bocsánat. Nem akartam…

-         Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem nekem. Itt faggatlak, ahelyett, hogy a tárgyra térnék. – ismerte el Dumledore – Akkor most áttérek a tárgyra. Harry. Szeretnél Lupin professzorral és Mordonnal itt élni a Black-kúrián?

-         Komolyan kérdezi tanár úr? – kérdezte hitetlenkedve. Mindenre számított, de erre nem.

-         Igen, komolyan.

-         Természetesen! Ezer örömmel! De a nyári szünetben is, meg más szünetekben is? Nem kell visszamennem Durleyekhez?

-         Nem Harry. Addig maradhatsz itt ameddig csak szeretnél.

-         De hát … Azt mondta az igazgatóúr, hogy azért vagyok Dursleyéknél, mert ott Voldemort nem árthat nekem. Akkor miért lakhatok itt?

-         Lupin professzor és Mordon értenek a sötét varázslatok kivédéséhez és így ők is meg tudnak védeni. És a házon védővarázslatok vannak, amiket Voldemort csak hetek alatt tud megtörni és így nektek lenne időtök felkészülni.

-         Milyen védővarázslatok?

-         Flitwick professzor csinálta őket. Van köztük olyan is, amelyet ha valaki megtör akkor újravarázsolja magát így az mindig a házon lesz. Piton professzor továbbra is tanítani fog elzárkózásra. Voldemort még mindig tud olvasni a gondolataidban és félek, hogy akár meg is szállhat.

-         Rendben. Minden Rend-tag itt fog élni?

-         Nem. Csak Lupin és Mordon. Weasleyék csak ezt a nyarat töltik itt. Ők továbbra is az Odúban laknak majd.

-         És Tonks?

-         Neki van egy saját háza. Ő ott fog élni. De minden Rend-tagot fogsz látni mindennap.

-         Az igazgatóúr is a Rend tagja?

-         Ő a Rend alapítója, Harry. – szólt közbe Tonks.

-         Értem. – felelte kissé zavart mosollyal.

-         Akkor kezdjünk el vacsorázni! – adta ki az utasítást Mrs. Weasley.

Vacsora alatt nem sokat beszéltek. Csak Ron nézett néha Harryre, majd Pitonra. (utóbbira tömény undorral.) Harry ilyenkor csak a fejét rázta. Miután megették a főfogást következett a desszert. Egy óriási torta, amelyen a Black-ház képe volt és egy írás:

Harry Potter, a Black-ház új tulajdonosa

Harry nagyon zavarban volt, de miután látta, hogy körülötte, Piton kivételével, mindenki mosolyog, megnyugodott és boldogan vágta fel a tortát. Most teljesen azt érezte, hogy Sirius is ott van. Mintha figyelné őket.

A vacsora után Harry és Ron jó éjszakát kívántak és felmentek a szobájukba. Ott leültek az ágyra. Harry belekezdett a tegnap előtt éjjeli beszélgetésébe és mindent elmondott. A legapróbb részleteket is. Végül megkérdezte.

- Nincs ötleted, arra hogy hol van a tükör?

- Nem igazán. De nem értem… Minek neked az a tükör?

- Ha bedobom a függöny mögé, akkor lehet, hogy eljut Siriushoz. Akkor előveszem az én tükröm és kimondom a nevét. Szerintem akkor meg fog jelenni az arca és tudok majd beszélni vele. Érted, hogy mire gondolok?

- Igen, persze… és hogyan akarsz bejutni a Rejtélyek Ügyosztályára?

- Nem gondoltam még végig, de majd kitalálok valamit. Először meg kellene találni azt a tükröt. Majd utána törhetjük ezen a fejünket.

- Nem is tudom…

- Ron, kérlek!! Ez az egyetlen lehetőségem, arra hogy újra láthassam és beszélhessek vele!

- Tudom, de nem hiszem, hogy… Biztos, hogy láttad Siriust?

- Szóval nem hiszel nekem.

- Nem ezt mondtam. Csak azt, hogy elég hihetetlenül hangzik. – védekezett Ron.

- Jól van, akkor jó éjszakát.- felelte megsértődve és lefeküdt az ágyra.

- Harry… jól van. Elhiszem. – erre Harry felült. – De biztos, hogy a szüleid csak ennyit mondtak Dumbledorenak? Nem lehet, hogy ennél fontosabb és különösebb dologra kérték meg?

- Én is erre gondoltam. Lehet, hogy Sirius azt akarja, hogy nyomozzunk? A kalandvágya még mindig él.

- Igen. Valószínűleg benned. De nem lehet, hogy ebben az apád is benne van?

- De biztosan. Mindketten keresték a veszélyt.

- Ahogy te is.

- Nem igaz! Rendszerint a veszély talál meg engem, és nem én őt! Te is tudod.

- Igen, tudom.

- Írtam Hermionénak. Ő tudja, hogy itt lakom?

- Persze. Ő találta meg a végrendeletet. – felelte Ron vállvonogatva.

- Milyen végrendeletet?

- Hát Siriusét. Abban állt benne, hogy Lupinnal élj, ha neked nincs ellene kifogásod, meg hogy tiéd ez az egész kóceráj.

- Így értem. Azt hittem ti találtátok ki, hogy maradjak itt.

- Dumbledorenak nagyon nem tetszik. Szerinte a Privet Drive biztonságosabb.

- Ebben igaza van. Azért mert ha Petunia néni közelében vagyok akkor nem lehet bajom, mert rajta van egy afféle varázslat, amit Voldemort nem tud megtörni.

- Kérlek ne…

- …mondd ki a nevet. Tudom. De ez olyan hülyeség. Azért mert kimondod a nevét még nem lesz itt! A neve nem árt senkinek!

- Jó, jó persze. De engem kiráz tőle a hideg. Hogy telt a nyarad?

- Unalmasan.

A továbbiakban főleg az iskoláról és a kviddicsről beszéltek, majd egyszerre aludtak el. Harry nagyon boldog volt, hogy megszabadult Dursleyéktől. Csak azt sajnálta, hogy Lupin és Mordon mellett nincs ott Sirius.