Kedves Hermione!

            Köszönöm nagyon jól vagyok, de csak azóta amióta Ron meghívott.

            Tegnap beszéltem Siriusszal. Őrültségnek hangzik, de tényleg. Nem csak

hallucináltam. Most már beletörődtem, hogy meghalt, de nagyon hiányzik. Azt mondta, hogy egy nagyon kellemes helyen van és a szüleimmel is találkozott. Azt mondta, hogy tud arról a meglepetésről, ami akkor lesz amikor a házba érek. Sőt! Állítólag enyém a ház!  De szerintem nem mondta komolyan. Különben is. Mit kezdjek én egy házzal, ha úgyis itt kell maradnom a Privet Drive-on?! Te tudsz valamit a meglepiről? Nem kell elmondanod, mert holnap úgyis megtudom Rontól. Csak érdekel, hogy tudsz-e róla.

Nagyon várom, hogy találkozzunk végre, mert el kell mesélnem az egész tegnap estét.

Harry

-         Igen ez így jó. – és odalépett Hedvighez – Ezt vidd el Hermionenak. Valószínűleg Bulgáriában van, mert Viktor Krummal nyaral. Amikor visszajössz már a Black-kúrián leszek, oda gyere. – megsimogatta a baglyot majd kiengedte a ablakon.

Azzal lement a konyhába reggelizni és levitte magával Mrs. Weasley levelét. Gyorsan Vernon bácsi orra alá dugta a papírt. Amikor látta, hogy ügyet sem vet rá odament hozzá és azt mondta.

-         Megyek levelet írni a professzor úrnak, mert már rég jelentkeztem. Ha lehetne akkor mire visszajövök olvasd el különben utóirat gyanánt odaírom, hogy nem engedtél el.

-         Levelet írsz? – kérdezte félelemtől remegő hangon.

-         Igen, Amint mondtam, már rég jelentkeztem.

Vernon bácsi kezébe vette a levelet és elolvasta.

-         Mikor akarnak ezek idejönni?

-         Holnap este 6 órakkor.

-         Rendben elmehetsz. De ha bárkinek bármi baja esik, vagy egyetlen porszem is a padlóra hullik akkor azt nagyon megkeserülöd, kölyök!

-         Ó ... köszönöm.

A nap további részét a kertben, majd a szobájában töltötte. Azon gondolkozott, hogy hol lehet a tükör másik fele és, hogy hogyan találhatná meg azt. Már beesteledett és gyorsan mély álomba is merült.

*

Harry nagyon korán felébredt, először nem is tudta miért olyan izgatott. Aztán eszébe jutott, hogy már csak tíz órát kell kibírnia Dursleyékkel. Szép lassan felöltözött, hogy addig is teljen az idő, még ennél is lassabban becsomagolt. Mire elkészült már dél volt és egy hangos korgás figyelmeztette rá, hogy éhes. Azonnal lement ebédelni, de a konyhába lépve majdnem elesett. Unokaöccse, Dudley, az ajtóban szétterülve feküdt.

-         Mi történt? – kérdezte Harry.

-         Dudlymudli! Jól vagy angyalom? Ugye nem esett bajod? Hogyan estél el, édesem?

-         Elcsúsztam, de puhára estem. – vakargatta a fejét - Jól vagyok. Kaphatok még egy kis pudingot?

-         Persze aranyom.

Harry, nevetését visszatartva, belépett a konyhába. Ott kapott egy szelet üres kenyeret, és az utasítást, hogy siessen az evéssel. Harry egy perc alatt megette a börtönkosztot és gyorsan visszament a szobájába. Leellenőrizte, hogy mindent elrakott-e és amikor a Tűzvillámát vette kézbe eszébe jutott a kviddics. Tavaly Umbridge professzor eltiltotta őt egy életre a roxforti kviddicsmeccsekről és mérkőzésekről. Vajon ez még áll? Dumledore biztosan megengedi Harrynek, hogy játsszon. Gondolataiból kopogó hang zökentette ki. Pulipinty, Ron baglya kopogott az ablakon. Harry gyorsan kinyitotta. Egy mondatból álló üzenetet hozott, feltehetően Rontól: 5perc és ott vagyunk. Harry gyorsan levitte a ládáját és a seprűjét a szobából, amikor csengettek. Vernon bácsi nyitott ajtót. Mr. Weasley és Ron jöttek csak el..

-         Jó napot, uram! – köszönt vidáman Mr. Weasley.

-         Ööö…Jó napot. – Vernon bácsi megkövülten nézte a kezükben lévő seprűket.

-         Harryért jöttünk. Elkészült már?

-         Igen itt vagyok!! – mondta vigyorogva Harry.

-         Akkor mi megyünk is. Viszontlátásra Mr. Dursley!

-         Viszlát! Téged meg kölyök, jövő nyár előtt ne lássalak!

-         Nyugodjon meg! Nem fogja. – mondta Mr. Weasley, és Harryre kacsintott.

Amint Vernon bácsi becsukta az ajtót Mr. Weasley egy varázslattal súlytalanná tette Harry ládáját, egy másikkal pedig láthatatlanná változtatta mindhármukat. Mr. Weasley felszállt a seprűjével, majd Harry és Ron is követték, akik a ládát cipelték. Útközben nem sokat beszélgettek, azzal a kifogással, hogyha Ron kinyitná a száját, akkor elveszne a meglepetés. Harry ezt elfogadta, de gyanúsnak találta, hogy Mr. Weasley sem kérdez semmit. Még a mugli tárgyakról sem. A csendes utazás már épp kezdett unalmassá válni, amikor Mr. Weasley kiadta a parancsot a leszállásra.

-         Na gyerekek! Itt vagyunk! – azzal suhintott egyet a pálcával és újra láthatóak lettek és a láda újra nehézzé vált. – Gyertek menjünk vacsorázni!

-         Majd fent a szobában beszélünk. – súgta oda Ron Harrynek.

-         Már nagyon kíváncsi vagyok!

-         Van is miért. – vigyorgott rá barátja. Harry észrevette, hogy egy kicsit mintha irigykedve mondta volna ezt.