Ez zavarta egy kicsit, mert kirekesztettnek érezte magát. Szóba is hozta a dolgot, de azt mondták, hogy nagyon szeretik Harryt, csak nincs sok idejük a prefektusi munkájuk miatt.

            Harry most a klubhelységben ült és vitatkozó barátait figyelte.

-         Elárulnátok, hogy min veszekedtek megint? – kérdezte meg, de válasz helyett barátai egymásra néztek, majd elnevették magukat, és mindketten leültek Harry mellé.

-         Nem tudom, hogy mi volt a vita tárgya, de szerintem, Ron sem. – mondta mosolyogva Hermione.

-         Tényleg én sem tudom. Nincs kedved játszani egy sakkpartit, Harry?

-         De játszhatunk.

-         Én meg felmegyek a könyveimért, aztán tanulok. Nektek is ezt kellene tennetek.

-         Igen, tudjuk, mami. – mondta nevetve Ron. Feltűnően jó kedve volt.

Hermione eltűnt a lépcsőn és már Harry is felállt, hogy lehozza a sakkot, de Ron visszahúzta.

-         Várj! Szeretnék beszélni veled. Valamit el kell mondanom, de légy szíves ne szólj közbe, mert úgy nem megy. – Harry bólintott és Ron folytatta. – Szóval, ne haragudj, hogy keveset vagyok veled, de ennek az az oka, hogy… úgy érzem… hogy én… - mély levegőt vett. – szerelmes vagyok Hermionéba.

-         Ebben az esetben megbocsátok. És ő is?

-         Hát ez az. Ezt nem tudom és azt sem, hogy mit tegyek.

-         Ne tőlem kérdezd, hiszen tudod, hogy ehhez nem értek.

-         Jó, de akkor kitől? Te vagy a legjobb barátom.

-         Az jó ha beszélek vele?

-         Persze! Az jó lesz! Köszönöm. Hozom a sakkot! – mondta vidáman Ron, mintha csak erre várt volna.

-         Hermione! – szólt Harry az éppen érkező lánynak.

-         Igen? – kérdezett vissza, és odament a fiúhoz.

-         Beszélhetnénk? – kérdezte óvatosan.

-         Persze! Mondjad! – felelte kedvesen.

-         Csak érdekel, hogy mit szoktatok csinálni Ronnal egésznap.

-         Úgy sajnálom, hogy nem vagyunk veled, de Ronnal… szóval… - és itt elakadt.

-         Tetszik? – segítette ki mosolyogva Harry.

-         Ööö… ezt miből gondolod?

-         Csak abból, hogy mindig együtt vagytok és velem nem igazán foglalkoztok. Ti viszont biztosan nagyon jól szórakoztok, míg én ülök a babérjaimon. – mondta viccesnek szánt hangon Harry.

-         Tényleg nagyon sajnálom! – mondta Hermione, aki értette, hogy Harry komolyan beszél, de nem akar veszekedni. – És igen teszik. – ezt normális hangerővel mondta, de Ron így is tisztán hallotta, ahogy hozta le a lépcsőn a sakkot. Amint meghallotta, rögtön kiesett a kezéből. – Oops!.... ez hangos volt.

-         Hermione… ezt komolyan mondod?

-         Na én megyek! – jelentette ki Harry.

-         Harry, ne! Kérlek, ne haragudj! – mondta Hermione.

-         Nem haragszom, de ezt jobb kettesben megbeszélni. – és bement a hálóba, ahol Lupin éppen olvasott.

-         Szia Harry! Történt valami? – kérdezte és letette a könyvet.

-         Nem… semmi… csak Ron és Hermione egymásra talált.

-         Már éppen ideje volt.

-         Ezt hogy érti?

-         Általában a sokat veszekedő barátok végül szerelmesek lesznek. A szüleiddel is ez volt. Tetszettek egymásnak, mégis ellenségesen viselkedtek. De ez a levélben is benne volt.

-         Igen. Nem az a bajom, hogy ők szeretik egymást, hanem az, hogy nekem nincs kivel beszélgetnem, mert ők mindig együtt vannak.

-         Szeretnél valamiről beszélgetni? Tudom, hogy nem vagyok se Ron, se Hermione, de hátha jobban éreznéd magad.

-         De, szívesen.

-         Csak az elején lesz így, de aztán veled is foglalkoznak. A szerelem elveszi az ember eszét. Apád is hanyagolt minket eleinte, de aztán egyformán foglalkozott mindannyiunkkal és még Pitonnal is folytatta az ellenségeskedést.

-         Nem hagyhatnánk ezt? Nincs hangulatom arról beszélni, hogy mennyire nem érdekelem a barátaimat.

-         Jól van. Miről szeretnél beszélni?

-         Most van ideje?

-         Van. Arra vagy kíváncsi, hogy most miért veszélyesebb az erdő?

-         Igen.

-         Hát jó. Az egész azzal kezdődött, hogy Voldemort hatalomra tört. Voldemortnak van egy óriáskígyója, Nagini. Ő járta az erdőket és megfélemlítette az erdő lakóit. Nagini az állatok Voldemortjává vált és minden állatot ő irányított, őt pedig Voldemort irányította. Így megpróbálta a Tiltott Rengeteg állatait is uralni, de ez nem sikerült neki, mert az erdő is védve van átkokkal és varázslatokkal. Ám ha ezeket sikerül is megtörni, akkor sem tudta volna irányítani őket, mert szüksége van egy kígyóra is. De aztán te félreállítottad a Nagyurat, így Nagini többé nem uralkodott az állatokon. Sajnos nem tudni, hogy most van-e kígyó a rengetegben, de ha van, akkor az végzetes lehet ránk nézve.

-         Értem. Nagini a kentaurokat is tudja irányítani?

-         Nem, mert ők nem állatok. Ők az emberek fejlettebb faja. Ők okosabbak nálunk.

-         De nem mindenben. Hiába tudják a jövőt, nem akarnak változtatni rajta, még akkor sem, ha tudják, hogy ettől függ a világ. Nagyon makacsok és általában nem is lehet érteni, hogy mit jósolnak.

-         Ebben igazad van. Minden élőlény másban okosabb, másban jobb.

-         És Voldemort mi? Mert ember nem az tuti biztos!

-         Vodemort már nem ember. Nincs olyan ember, aki lelkiismeret nélkül képes megölni ennyi ártatlan embert, csak mert keresztezték a terveit.  Voldemort egy külön faj, amelynek az a célja, hogy minél több tagja legyen, de ő legyen az egyetlen, aki halhatatlan és ezzel a vezetőjévé válik. Egy olyan faj, amiben nincs lelkiismeret, nincs szeretet, amiben csak gonoszság, kapzsiság és hatalomvágy van. Egy olyan faj, amit le kell győznöd, különben ő győz le téged és akkor az emberiségnek vége van, mert Voldemort mindenkit maga mellé állít vagy megöl és mindenkit irányítani fog, embert, állatot, kentaurt, óriást… mindent. Te vagy az egyetlen, aki legyőzheti. Van neked valamid a szereteten kívül, ami Voldemortnak nincs. Tudod, hogy mi ez?

-         Nem. Mi?

-         A barátaid és a szeretteid. Voldemortnak szolgái, csatlósai, nem barátai vannak, akikre mindig számíthat, bármilyen butaságot is művelt. Ha lennének barátai, akkor nem ide jutott volna. Ezek a személyek, akik veled vannak, végig segítenek a harcokon, hogy végül megnyerhesd a háborút.

-         Igen, de miért pont én? – kérdezte Harry.

-         Azért, mert Trelawney megjósolta, és ez egy olyan jóslat volt, amin nem lehetett változtatni. Elkerülhetetlen volt.

-         Az nem lehet, hogy azért látja mindig, hogy meghalok, mert tudja, hogy abban a háborúban Voldemort fog győzni?

-         Erre gondolni sem szabad! Ez csak egy véletlen. McGalagony is mondta, hogy minden évben megjósolja egy diák halálát.

-         Igen, de ez a diák az elmúlt három évben én voltam.

-         Miért nem adod le azt a tantárgyat? Akkor nem kellene hallgatnod.

-         Már sokat gondoltunk rá Ronnal, majd átbeszélem vele, de mit tanuljunk helyette?

-         Új tantárgyat is felvehettek, de szerintem érdemes lenne, ha átváltoztatástant, vagy sötét varázslatok kivédése órákat vennétek még. Szükségetek lehet rá Voldemorttal szemben. Ezek olyan órák, amiken külön dolgokat tanulhattok, amit mások az órákon nem.

-         Rendes órarendi órák? – kérdezte érdeklődve Harry.

-         Igen, azok. Szerintem gondolkozzatok rajta és Hermionet is kérdezzétek meg, aztán majd együtt eldöntitek.

-         Jó. Ön és McGalagony tartja?

-         Igen. Most viszont vége a mesedélutánnak. Ronékat is elküldöm aludni. Remélem kibeszélték magukat. Elég késő van. – mondta és lement a klubhelységbe. Harry mély gondolkozásba esett. A Tiltott Rengetegre gondolt. Vajon most van ott kígyó? És különben is… miért kell Nagininak egy kígyó ahhoz, hogy uralja az állatokat? Ezt meg kell még kérdeznie. Gondolkozásából Ron zökkentette ki.

-         Szia, Harry. – köszönt Ron.

-         Szia! Mire jutottatok Hermioneval?

-         Átbeszéltük a dolgokat és abban maradtunk, hogy… barátok maradunk.

-         De hát… Miért? – kérdezte csodálkozva Harry.

-         Miattad nem.

-         Miattam? De hát engem nem zavar…

-         Az lehet, viszont minket igen, hogy nem foglalkozunk veled eleget, mert a barátunk vagy és szeretünk.

-         Ennek örülök, de ti ettől még járhattok!

-         Nem, úgy tűnik a kettő együtt nem megy és csak megutálnánk egymást.

-         Fiúk! Ne szóljak még egyszer! Alvás! – mondta vicces-komolyan Lupin. – Jó éjszakát! 

-         Önnek is! – mondták együtt.