-         Máris megyek. – mondta Harry és berohant a házba, majd pár perc múlva barátaival együtt visszatért.

-         Akkor vágjunk bele. Elmondok mindent, amit érdemes és utána kérdezzetek, amit akartok.

-         Rendben. – mondta a három gyerek és feszült figyelemmel hallgatták az igazgatót.

-         A levélből megtudhattad, hogy van egy ismerősöd, aki valamennyire a nagyapád. Igaz?

-         Igen.

-         Nos ez a személy a születésed óta vigyáz rád és támogat téged. Ez a személy én vagyok.

-         Az igazgató úr a nagyapám?- kérdezte Harry meglepetten. Azt sem hitte, hogy valóban van élő rokona, nem hogy azt, hogy pont Albus Dumbledore az.

-         Igen, Harry, de ezt csak James, Lupin, Sirius és most már ti tudjátok és ez maradjon is így.

-         Rendben, igazgató úr. – mondták ismét egyszerre.

A gyerekek meglepetten nézték egymást, majd egyszerre Dumbledorera pillantottak.

- James szülei később elváltak és az anyja volt a feleségem, aztán született egy lányunk, de ő meghalt. A halála valamennyire az én hibám. Ő nem akart boszorkány lenni és megkért, hogy változtassam muglivá, tehát vegyem el a varázserejét. A varázslat után egy hónappal autóbalesetben életét vesztette. – az igazgató lehajtotta a fejét. – Igazából ennyi lett volna, amit el szerettem volna mondani. Van valami kérdésetek ezzel vagy mással kapcsolatban?

Ron és Hermione a fejüket rázták.

-         Nekem lenne egy a levéllel kapcsolatban. – szólalt meg Harry.

-         Hallgatlak.

-         Ön hogyan tudta elolvasni?

-         Azt a levelet csak az olvashatta el akinek vagy akiről szól. Mivel Sirius rólam írta a levelet, ezért én is elolvashattam. Voldemort azért olvashatná el, mert csak feketemágiával lehet feloldani a varázslatot.

-         És mikor írta ezt a levelet Sirius?

-         Amikor megszökött Azkabanból. Tudta, hogy ki tudja majd magyarázni magát és ti hisztek majd az ártatlanságában.

-         Már csak egy kérdésem lenne. Van még valami, amiről nem tudok, de kellene?

-         Csak az RBF vizsgák eredményei. – mosolygott az igazgató.

-         Azt jobb nem tudni. – mondta Ron. Harrynek is ez az érzése támadt, de Hermione nagyon kíváncsi volt.

-         Itt vannak a levelek, ezekben minden le van írva. – és átnyújtott három borítékot nekik. – De most inkább menjünk be. Lupin professzor! – szólt az addig várakozó tanárnak. – Elkísérne Hagridot és engem Roxfortba? Utána azonnal visszajöhet.

-         Persze. Most indulunk?

-         Igen, csak lehozom a holminkat és Hagridot.

-         Elnézést! Beszélhetünk még Hagriddal? És lehet, hogy lesz még egy utas. – hadarta el Harry.

-         Igen, persze. Addig elköszönök Weasleyéktől.

-         Emlegetett valaki? – hallották Hagrid hangját.

-         Igen, gyere, mutatunk valamit! Tetszeni fog.

Mind bementek a házba. Dumbledore és Lupin a konyhába, Harryék pedig Csikócsőrhöz mentek. Az állat a szobában kuksolt.

-         Csikócsőr! De hát… hogyan? – hebegte Hagrid.

A gyerekek elmesélték Sirius szökésének történetét.

- Most meg nem eszik, csak fekszik egésznap.

- Arra gondoltunk, hogy talán te rá tudnád venni.

- És még Roxfortba is visszavihetnéd, mert nekünk nincs időnk gondozni, mellesleg nem is tudjuk.

- Ezer örömmel! Nagyon köszönöm. Annyira szeretlek titeket. – mondta a vadőr elérzékenyülve.

- Mi is téged. – mondták együtt.

Lementek a konyhába és ők is elköszöntek.

-         Viszlát! – köszönt el Harry Dumbledoretól, és némi gondolkozás után megölelte az igazgatót. Weasleyék zavartan nézték a jelenetet, de aztán arra következtettek, hogy nagyon szereti Dumbledoret, ennyi az egész.

-         Köszönjük a vendéglátást, találkozunk az iskolában. – szólt Dumbledore és Hagrid, Csikócsőr és Lupin kíséretében dehoppanált.

Harry, Ron és Hermione felmentek a szobájukba és beszélgetésbe kezdtek.

-         Tényleg! Nem nyitjuk ki a borítékokat? Nagyon kíváncsi vagyok már! – mondta Hermione.

Harry és Ron összenéztek és sóhajtva bólintottak.

-         Jó. Háromra…egy…

-         Kettő…

-         HÁROM! – mondták mindhárman.

-         Nos? – kérdezte Ron.

-         Nekem tizen… tizenhárom. -  felelte Hermione.

-         Nekem... hát..

-         Tíz. - mondta a két fiú együtt. – Neked is? – kérdezték és elnevették magukat.

-         Hermione! Még Percyt is megelőzted! Neki tizenkettő volt.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és bejöttek az ikrek.

-         Sziasztok! – mondták.

-         Min nevettek? – kérdezte Fred.

-         Semmin… csak megkaptuk az RBF vizsga eredményeket.

-         És? – kérdezte George.

-         Tizenhárom Hermionenak, nekünk meg tíz, tíz.

-         Ron! A végén még sulielső leszel!

-         Miért baj az, ha valaki okos?

-         Csak akkor baj, ha Ron az. – mondta Fred.

-         Hogy megy az üzlet? – kérdezte Harry, hogy másra terelje a szót.

-         Hát az nagyon jól. Épp egy új találmányon dolgozunk.

-         Mi nem tesztelünk semmit! – jelentette ki Ron.

-         Nem is kell. Vannak vállalkozó kedvű emberek.

A későbbiekben a kviddicsről, Roxfortról beszéltek, és elhangzott a nagy kérdés.

- Szerintetek ki lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár? Remélem nem valami idióta, mint a szőke herceg, Lockhart.

- Nem egyáltalán nem olyan lesz. – jelentette ki Harry.

- Ezt meg honnan tudod? – kérdezte Hermione.

- Dumbledore mondta, hogy… nem biztos, hogy elmondhatom.

- Szeptemberben úgyis megtudjuk. Egy hónap ide vagy oda, nem mindegy.

- Na jó. Szóval Lupin visszatér.

- Lupin? – kérdezte mindenki.

- De jó! – kiáltott Hermione.

- És mi már nem tanulunk… ez nem igazság. – mondták az ikrek.

- Hogy hogy visszatér? Mi van a szülőkkel, akik féltik a gyermeküket?

- Ezt sajnos én sem tudom, de mit érdekel, hiszen Lupin a világ legjobb tanára.

Ezzel lezárták a témát. Mrs. Weasley belépett a szobába és mindenkit aludni küldött.

Harry még mindig nem fogta fel, hogy Dumbledore a nagyapja és azt sem, hogy Dursleymentes élet vár rá.