-         Jó reggelt! – köszönt Harry, miközben belépett az étkezőbe. – Mr. Weasley! Kérdezhetek valamit?

-         Hogyne. Mondjad!

-         Van az a térkép, amit Piton professzortól kaptam. Az varázslásnak számít, ha azt használom?

-         Igen, úgyhogy inkább hagyd békén iskolakezdésig! – felelte Mr. Weasley, de látszott rajta, hogy nem örül az ajándéknak.

-         Jó reggelt, kis drágáim! Az igazgató úr és Hagrid még itt maradnak pár napig. – közölte Mrs. Weasley.

Mr. Weasley épp a Reggeli Prófétát olvasta. A gyerekek leültek és ekkor újra kinyílt az ajtó és belépett rajta Dumbledore és Hagrid.  Pár percel később pedig a többi Weasley-gyerek is megérkezett.

Dumbledore Harry mellé ült. Mrs. Weasley rengeteg kenyeret megvajazott, hogy mindenki ehessen és hozott felvágottat is, aztán ő is leült.

           Csendesen megreggeliztek. Amikor mindenki befejezte egyszerre álltak fel. Dumbledore és Lupin megkérték Harryt, hogy menjen velük. Harry követte őket ki a kertbe.

-         Mondd csak Harry. Nem történt valami különös a nyáron? – kérdezte az igazgató.

-         Ami azt illeti, történt…

-         Elmesélnéd? – kérdezte Lupin.

-         Igen, persze.- felelte és belekezdett Siriusos történetébe.

-         Rendben. – felelte Dumbledore megkönnyebbülve. - Már megijedtem, hogy nem élt az Utolsó Beszéd jogával.

-         Dumbledore professzor.

-         Igen?

-         Sirius azt is mondta, hogy a szüleim ... önnel beszéltek.

-         Igen ez így van.

-         És… szabad… szóval, szabad megtudnom, hogy miről? – kérdezte lámpalázasan.

Dumbledore lehajtotta a fejét, majd Lupinra nézett, aki bólintott.

-         Rendben. Elmondom, amit elmondhatok. –gondolom azt már Sirius is mondta, hogy megkértek, hogy vigyázzak rád. – mondta, majd Harry bólintott. – Nos. Másra is megkértek ezen kívűl. Megkértek, hogy bármi történjék is mindig maradj Dursleyékkel, és évközben mindig Roxfortban legyél.

-         Akkor most vissza kell mennem Dursleyékhez? – aggodalmaskodott Harry.

-         Nem, de a nyár első hetét mindig ott kell töltened, amíg kiskorú vagy.

-         De miért?

-         Azért, mert ha egy hétig Petunia néni közelében vagy, akkor nem eshet bajod az év elejéig. Ezért szoktál általában a z iskolában bajba keveredni.

-         De hát… Tavaly a dementorok is…

-         Ezt sajnos mi sem értjük. – vette át a szót Lupin.

-         Lupin professzor megpróbálta kideríteni, hogy hogyan sikerülhetett nekik, de még mindig nem tudjuk.

-         Miért hívja professzornak Lupint?

-         Azért Harry, mert Lupin professzor fogja tanítani a sötét varázslatok kivédését. –mosolygott Dumbledore.

-         Ez nagyszerű! De hogy hogy?

-         Szeretnék a közeledben lenni, mellesleg Sirius is kérte.

-         Mikor kérte? – ráncolta a homlokát Harry.

-         Még a Rend megalakulásakor. Azt mondta, hogy ha bármi baja esik vállaljam el az állást.

-         Tudta, hogy meg fog halni?

-         Nem, csak a Rendnek már korábban is voltak áldozatai.

-         Értem. –mondta Harry és mélyet sóhajtott, majd felnézett az égre.- Amikor Sirius beszélt velem, akkor más is látta őt a Holdban?

-         Nem, csak az láthatta akivel beszélt, tehát te.

-         És a szüleim is a Holdban voltak?

-         Nem. Minden halott ott és akkor jön elő ami jellemző volt rá. Sirius fekete kutyává tudott változni, ezért éjjel jött, és azért a Holdban, mert feltűnő volt. Te legalábbis mindig észrevetted.

-         A szüleim mikor és honnan beszéltek?

-         Ők különlegesek voltak. Nem is láttam őket, csak a hangjukat hallottam. Mindketten egyszerre jelentek meg a… szívemben. Nagyon szeretem a szüleidet és a szeretet jelképe a szív.

-         Igen ezt hallottam már. Csak kérték önt vagy mondtak önnek esetleg valamit?

-         Beszélgettünk is, de keveset és ha mégis megesett te voltál a téma. Nagyon szeretnek téged.

-         Sirius is azt mondta, hogy állandóan rólam kérdezik. – mosolygott Harry és összeszorult a gyomra és ismét gombócot érzett a torkában. Bizonyára ezt Lupinék is észrevették, mert nem feszegették tovább a dolgot.

-         Van még esetleg valamilyen kérdésed?

-         Lenne egy.

-         Tessék! Mondd!

-         Szóval… az a függöny…

-         Amibe Sirius beleesett?

-         Igen, az. Azon egy tárgyat át lehet dobni?

-         Át, de ők nem tudnak hozzád eljuttatni semmit.

-         Az nem baj. Csak tudni szeretném, hogyha átdobok valamit az eljut-e Siriushoz.

-         Csak, ha az a tárgy Siriusé volt. – mondta Lupin.- De ne dobj át semmit, mert lehet, hogy máshoz kerül. Az sem biztos, hogy arra a világra kerül, ahol Sirius van. Lehet, hogy a Pokolra jut.

-         Nem próbálhatom meg?

-         Nem. – vágta rá a két felnőtt.

-         Mit akarsz átdobni?

-         Egy tükröt.

-         A varázstükör párját? – kérdezte elgondolkozva Lupin.

-         Igen, mert arra gondoltam, hogyha eljut Siriushoz, akkor csak ki kell mondanom a nevét és beszélhetünk.

Az eddig felhők között lévő Nap most teljesen előbujt.

-         Nem, Sirius! Ez lehetetlen! – jelentette ki Lupin.

-         Sirius? Hol? – kérdezte csodálkozva Harry.

-         Sirius a Nap és a Hold. Ezek változása jelzik a hangulatát. Ez az ötlet például tetszik neki, de nekünk egyáltalán nem!

-         Tehát, amikor jó az idő Sirius örül, ha pedig rossz, akkor szomorú?

-         Igen, de ezt nem kellett volna elmondanom. Ne csinálj semmi meggondolatlanságot Harry! Sirius elment. – figyelmeztette Lupin, a fiú töprengő arcát látva. – Nem léphetsz kapcsolatba vele!

-         Lupin professzor, kérem. Ennyi elég volt. Menjünk be és tegyük a dolgunk. Harry. Ezt a beszélgetést ne mondd el senkinek. – szólt Dumbledore, de szeme furcsán csillogott.

-         Rendben, igazgató úr.

Bementek a házba. Harry el szerette volna mondani a történetet Ronnak, de Dumbledorenak tett ígérete visszafogta.