Harry most vett részt az első olyan vacsorán, amit miatta készítettek, ugyanis ez az ő szülinapi vacsorája volt. Hatalmas Csoki-eper torta volt az asztal közepén, körülötte mindenféle finomság. Harry mindenből evett egy kicsit, de neki is a torta ízlett a legjobban, ahogy Ronnak. Az ünnep alkalmából Dumbledore visszajött és velük töltötte a vacsorát és – Harry legnagyobb meglepetésére - Hagrid is eljött az igazgatóval.

-         Hagrid!! – kiáltott fel meglepetten, amikor az óriás kilépett a kertbe, ahol ettek.

-         Elnézést a késésért, de volt egy fontos elintéznivalóm.

-         Gyere Hagrid. Ülj le. – mondta kedvesen Mrs. Weasley.

Egész vacsora alatt beszélgettek és Harry megint úgy érezte, mintha Sirius figyelné. Az asztalon már csak maradékok voltak, amikor Piton felállt az asztaltól és Harryhez lépett.

-         Én csak … Boldog születésnapot, Potter. – látszott rajta, hogy zavarban van, és kereste a szavakat, pedig tudta mit kell mondania.

-         Öööö… Köszönöm tanár úr. – bólintott Harry és átvette Pitontól az ajándékot.

Ezután mindenki sorban felköszöntötte őt és végül Lupin is átadta az ajándékát. Harry letette őket az asztalra és mosolyogva körbenézett.

-         Nagyon szépen köszönöm. – mondta elérzékenyülve – Ez a legszebb születésnapom.

Mindenki kedvesen mosolygott rá, de Piton csak egy halvány mosolyt tudott alkotni. Harry kezébe vette a legközelebbi ajándékot, amit Ron adott. Ez egy könyv volt a legújabb seprűkről és a Kviddics Világkupáról. Ennek nagyon örült. A következő csomagot a Weasley szülőktől kapta. Ebben egy Weasley-pulcsi volt, Tapmanccsal az elején. Sorban bontotta az ajándékokat. Hagridtól egy könyvet, amiben Siriusról volt szó és rengeteg kép volt benne keresztapjáról, Dumbledoretól egy olyan könyvet kapott, amiben mindig az volt, amit Harry látni szeretett volna (amikor kinyitotta, meglátta magát, ahogy az asztalnál ül és boldogan nyitogatja az ajándékokat, teljesen ugyanaz a kép volt, mint ami most történt, egyetlen különbséggel. Sirius is rajta volt.). Már csak Piton ajándéka maradt. Harry ezt is a kezébe vette és bontogatni kezdte. Könyvre számított, de nem az volt benne.

-         Ezt Sirius adta nekem, még amikor a Roxfortba járt. – mondta Piton – Hasznos, ám veszélyes holmi.

Ez a hasznos, ám veszélyes holmi egy térkép volt. Egy használati útmutató is csatolva volt hozzá.

-         De … miért adja ezt nekem? – kérdezte Harry értetlenül.

-         Azért, mert Sirius megkért rá. – felelte feszengve a tanár.

-         Köszönöm. Nagyon köszönöm. – felelte automatikusan. –Mindenkinek nagyon köszönöm. Kimondhatatlanul jól érzem magam, hála önöknek.

Most már tényleg mindenki – Piton is – mosolygott. Még beszélgettek egy kicsit, de miután Mrs. Weasley hallotta, hogy éjfélt üt az óra, elküldte a gyerekeket aludni. Harry és Ron még a lépcsőn is Pitonról beszélgettek. Amikor a szobába értek, Harry elolvasta az útmutatót.

-         Eszerint kimondom, hogy minek szeretném látni az alaprajzát és ráütök egyet a pálcámmal, és akkor megjelenik. Szerinted?

-         Én inkább amiatt izgulok, hogy ez varázslásnak minősül.

-         Akkor inkább majd holnap megkérdezzük apukádat, hogy varázslás-e. Nem akarok még egy meghallgatást.

-         Jó, de én mindjárt elalszom.

-         Én is! – ásította Harry, és bedőlt az ágyba.

-         Jó éjszakát!

-         Neked is.

Mindketten gyorsan elaludtak és Harry boldog volt, hogy születésnapja van. Ez volt a kedvenc szülinapja.