Csínyre fel!

-         Úgy örülök, hogy ma telihold van! Már épp rám fért egy kis kaland! – mondta izgatottan Sirius.

-         Igen én is nagyon örülök. De gondoljátok el, hogy szegény Holdsápnak milyen! Nagyon fájdalmas lehet! – jegyezte mg James.

-         Igen az. – szólt közbe barátjuk, fejét továbbra is a könyv fölött tartva.

-         Ó, professzor úr! Hallgatózunk, hallgatózunk? – kérdezte mosolyogva Sirius. Gyakran hívták professzornak Remust, mert mindig tanult és mindig mindent tudott, de nem volt okoskodó, nem kérkedett ezzel.

-         Nem hallgatóztam, csak épp hallottam, hogy miről beszéltetek. – mentegetőzött játszadozva.

-         Az mindjárt más.

-         Még hány óránk van? – kérdezte Sirius.

-         Kettő. Mindjárt jön Madam Pomfrey és Dumbledore. Lassan le kell hoznotok a köpenyt.

-         Jó, felmegyek érte. –felelte James.

-         Biztosan jó ötlet ez? Úgy félek, hogy rátok támadok.

-         Nem fogsz! Eddig sem tetted, most miért tennéd? Nyugodj meg! – felelete vállvonogatva Sirius. – Ha meg mégis az a mi hibánk, hiszen mi akartunk veled menni.

-         Meg az enyém, mert hagytam. Dumbledore nem érdemli meg, hogy így átverjem.

-         Nem vered át. Csak nem mondod el neki, hogy mi is veled megyünk. Ez nem átverés, hanem inkább egy titok. A mi titkunk. De ha akarod, akkor itt maradunk. – vetette fel Sirius, bár látszott rajta, hogy nem ez minden vágya.

-         Ilyen arccal nem mondhatod, hogy nem jöttök! Látszik, hogy mindenképp utánam jönnétek. Mindegy, hogymit válaszolok, nem igaz? – kérdezte mosolyogva Remus.

-         De igen. És azért mennénk utánad, mert te is azt akarod, csak nem mered bevallani, mert félsz, hogy történik velünk valami.

-         Nem lesz semmi baj, Holdsáp! – szólt közbe Peter.

-         Kösz, srácok! Jó, hogy ilyen barátaim vannak. Más már rég megátkozott volna.

-         Az más. Mi a Tekergők vagyunk! Örökké összetartunk, bármi történjék is! – mondta az éppen érkező James. Ő is barátaihoz ment és megölelték egymást.

A meghitt pillanatot maga az igazgató rontotta el.

- Remus. Jöjjön, mennünk kell! – mondta kedvesen, sajnálattal a szemében. Holdsáp bólintott, felállt, majd a barátaira kacsintott.

A portré bezárult

- Hát akkor! Köpenyt fel! – szólalt meg James.

Felvették a láthatatlanná tévő köpenyt és kiosontak a klubhelységből. Kis idő múlva Peter megszólalt.

-         Kilóg a lábam!

-         Ágas, barátom! Nem ártana, ha beszereznél egy hosszabb széldzsekit! Ezt már kinőttük. – mondta viccesen Sirius. Nagyon jókedvében volt.

-         Majd varrunk hozzá, nem? Van egy ötletem. Változzatok át! Féregfark, te itt leszel a kezemben, Tapmancs, te pedig itt jössz mellettem. Akkor nem fogunk kilátszani. – suttogta James.

Így tettek. Hosszú bolyongás után megérkeztek a tölgyfaajtóhoz. Viszonylag gyorsan ideértek, mert már nagyon jól ismerték az utat. Dumbledore és Madam Pomfrey épp jöttek be.

-         Gyorsan! – suttogta James. Dumbledore már csukta az ajtót, de a triónak még sikerült kislisszolnia rajta.

-         Hú… ez meleg volt! – mondta megkönnyebbülve James. – Legközelebb én változok át.

-         Téged egyedül nem érne át a köpeny, nem még ha mi is ott vagyunk! – felelte az éppen visszaváltozó Sirius. – Kell egy kis bemelegítő izgalom! Ennél már csak forróbb lehet a helyzet.

-         Az jó. Úgyis fázom. – nyafogta Féregfark.

-         Na de barátom! Miért nem öltöztél fel rendesen? A végén még miattad bukunk le! – mondta ismét Sirius, miközben a fúriafűz felé tartottak.

-         Már miért buknánk le? – kérdezett vissza Peter.

-         Mert ha beteg leszel, megkérdezik, hogy mikor kaptad el, akkor mit mondasz?

-         Jaj Tapmancs! Ne nyugtalanítsd már szegényt! – szidta le viccesen James Siriust.

-         Ez az! – mondta megjátszott sértődöttséggel Peter és patkánnyá változott.

-         Már itt is vagyunk? Remek! – kapott észbe Sirius és ő is átalakult.

-         Na végre! – tette hozzá James és ő is felvette álltaalakját.

Peter megérintette a fa görcsét, mire az kövé változott. Mindhárman gyorsan bementek az alacsony alagútba és végig mentek rajta. A Szellemszálláson Holdsáp várta őket, de még ember volt, ezért barátai is azzá váltak.

-         Még mennyi időnk van? – kérdeztette izgatottan Sirius.

-         Pár perc. Még visszamehettek!

-         Dehogy megyünk! Azt terveztük, hogy körbejárjuk Roxmortsot, mivel ma vagyunk pontosan egy éve Tekergők. Ezt meg kell ünnepelni. – mondta vidáman Sirius.

-         Tényleg! Hát jó, de nagyon vigyázzatok, nehogy valami hülyeséget tegyek, mert annyira nem tudom uralni a vérfarkas ösztöneimet.

-         Jó, jó. Nyugi, biztos mancsokban vagy. – mondta ismét Sirius.

-         Illetve patákban. – tette hozzá James.

-         És nekem mijeim vannak? Karmaim? – kérdezte Peter.

-         Ja, szerintem. Girnyó lábaid. – mondta nevetve Sirius.

-         Köz!

-         Hát akkor! – kezdte James.

-         Csínyre fel! – kiáltották együtt.

Holdsáp kezdett átalakulni, ezért barátai is állattá változtak, és nekivágtak Roxmortsnak.

-Vége-